Túl nagyok az elvárásaim, nem tudok ismerkedni!

A napjainkban uralkodó nemekkel kapcsolatos sztereotípiák vizsgálatának érdekes terepe a társkeresés. Karinthy szerint „A nemek közötti kapcsolatban a férfi annyira lesz férfi, amennyire a nő nőnek tartja magát.”

Ha valaki ellátogat egy társkereső honlapra, akkor mit tapasztal? A fiúk olyan hölgyeket keresnek, akik nőiesek, vonzóak, értelmesek, lehet velük beszélgetni, szeretik a szexet, jók az ágyban, vidámak. A negatív, tipikus női tulajdonságokat nem részesítik előnyben: hisztéria, vásárlási láz, savanyúság kizáró tényező.

Napjaink Casanovajának erősnek, helyesnek, férfiasnak kell lennie. Ezért a regisztrációs lapok tanulsága szerint a hímneműek sportosak, kiegyensúlyozottak, nem dohányoznak és nem isznak alkoholt. Van autójuk, lakásuk, biztos egzisztenciával rendelkeznek. Csak egy csinos, igényes, értelmes fiatal nő hiányzik az életükből.

Íme egy igényes férfi elképzelése élete párjáról: „Legyél igényes, ápolt, kedves, lehetőleg házias, bújós, édes, szeresd az erotikát, légy vékony, karcsú vagy sportos. Hosszú haj előny, de nem feltétel.(Én vagyok a férfi, nekem van rövid hajam.). Szeresd a sportot, az életet, a vidámságos, jókedvet, az őrültségeket!”

A regisztrációs lapok kvalitatív kutatása közben egy idézet jutott eszembe Karinthytól: „Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit.”

De tekintsük csak vissza, hogyan is indult a párkeresés? Mik voltak az akkor uralkodó elvárások? Ha az előző század első felére fókuszálunk, akkor azt láthatjuk, hogy egy fiatal lány még az utcára sem léphetett ki gardedám nélkül, mert a jó hírét veszélyeztette. Eszembe jut drága nagymamám, aki a bálok és a táncház csodálatos legendáival kápráztatott el kislánykoromban. A táncos összejövetelek jelentették az ismerkedést. Tisztességes, erkölcseikre vigyázó büszke lányok a nagynéni vagy a kedves mama kíséretében látogattak el az ismerkedés helyszínére. Udvarias lovagok a gardedám engedélyével táncba vihették a hölgyeket, s kölcsönös szimpátia esetén, szigorú távolságtartás mellett, kacér pillantásokkal, szép szavakkal közeledett a fiatalúr a kisasszonyhoz. Néhány táncos este után hazakísérhette a fiú a lányt, s ha komolyak voltak a szándékai, akkor szülői engedéllyel közeledhetett a lányhoz. Az ismerkedés fő célja a kölcsönösen előnyös házasság létrehozása volt. Az udvarló meggyőzte a leendő apóst (ritkábban anyóst) az előnyös tulajdonságairól és a hozomány nagyságáról. Férj és feleség egymás iránti vonzalma csak ezután következett. Házasságukat csak az ásó, kapa és a nagyharang választotta el. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, tűrtek és elfogadtak – ez tartotta össze a házasságokat. Persze voltak félrelépések, de ezek nem tudódhattak ki. A nemek közötti egyenlőség ismeretlen fogalom volt, egy nő, ha megcsalta a férjét, akkor azt főben járó bűnnek tekintették.