Túlsúly az érszűkület hátterében?

Az elhízás népbetegség

Az érszűkület kialakulását befolyásoló túlsúlyt nem csak a külső, de bizonyos paraméterek alapján is megítélhetjük. Az egyik leggyakrabban használt mérőszám az úgynevezett BMI, vagyis a testtömeg-index. A testmagasságból és testsúlyból kiszámolt mérőszám szerint a 25-30 közé eső BMI jelöli a túlsúlyt, 30 fölött pedig elhízásról beszélhetünk. Az extrém fokú elhízásban szenvedőknél – vagyis akiknél a BMI meghaladja a 40-etb –  közel negyvenszeresére nő a szívbetegségek és a hirtelen szívhalál kialakulásának kockázata.
Az Európai Unió tagországaiban a férfiak 10–30 százaléka, a nők több mint 38 százaléka elhízott, sőt, a gyerekek majdnem ötöde is elhízottnak számít. Hazánkban, ha lehet, kissé még rosszabb a helyzet, a felnőttek (nők és férfiak) több mint 40 százaléka túlsúlyos, 20 százalékuk pedig elhízott. Az életkor előrehaladtával egyre nagyobb az elhízás aránya, ez pedig összefüggésbe hozható mind a 2-es típusú cukorbetegség, mind a keringési betegségek gyakoribbá válásával. Az elhízás ugyanis nem egyszerűen a testsúly növekedését jelenti, hanem a zsírszövet, a zsírraktározás kórosan megváltozott működését is. Ebből következik, hogy már kismértékű testsúly többlet is hozzájárulhat a szív és érrendszer károsodásához, az érrendszeri betegségek megjelenéséhez.

Rizikófaktorok, melyekkel számolni kell

Az érszűkületet okozó legjelentősebb rizikófaktorok a családi hajlam, a cukorbetegség, a dohányzás, a magas vérzsír- és húgysavszint, a vesefunkció eltérései, a mozgásszegény életmód és természetesen az elhízás. Mivel ezek a tényezők meglehetősen sok embernél fennállnak, szinte törvényszerű, hogy hazánk régóta a szív-és érrendszeri betegségek élmezőnyében van. Az artériás alsó végtagi elzáródások és érszűkületek kialakulásában ki kell emelni az értorna hiányát. Ha a szűkület egy határon túlhalad, a betegnek meghatározott távolság megtétele után meg kell állni (ez az ún. intermittáló sántítás) és az így megtett távolság a szűkület fokozódásával arányos csökken. Blaskó professzor szerint egyébként meglepő pontosan reprodukálhatók a fájdalom nélkül megtehető távolságok!
A szervezet elhízása kóros anyagcsere folyamatok eredménye, melyet a szükségesnél nagyobb mennyiségű kalória bevitel, a táplálkozási hiányok, a testmozgás hiánya, a rossz stressz-kezelési módszerek együttes jelenléte tartósít. A zsigeri (belső szervi) zsírok halmozódása a légzést felületessé teszi, nő a sejtek oxigén hiánya, ami a szervezet egészében megindítja a krónikus elváltozásokat, sejtanyagcsere zavarokat, így az erek falában is nő a lerakódott salakanyagok mennyisége, ami egyre rugalmatlanabbá teszi az érfalakat, és növeli az érkatasztrófák kockázatát.

Nem szabad halogatni a kivizsgálást

–          -A BMI-n kívül az elhízás megállapításakor figyelembe kell venni egy másik mérőszámot is: a haskörfogatot. A férfiaknál veszélyes mértékű hasi típusú elhízásról beszélünk, ha a haskörfogatuk 94 cm, a nőknél ez a veszélyes határ 80 cm-ben határozható meg – ismerteti Prof. dr. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási szakértője, belgyógyász, klinikai farmakológus. – Éppen ezért, ha valakinél túl nagy a haskörfogat, vagy a testtömegindexe a 25-ös érték felett van, évente egyszer mindenképpen érdemes egy szűrővizsgálaton részt vennie. Az érrendszeri állapotvizsgálat azonban normális testsúly mellett is ajánlott mindazoknak, akik dohányoznak, magas a vérnyomásuk, a koleszterin és/vagy a triglicerid szintjük, illetve tapasztalják a jellemző panaszokat.

forrás: www.tromboziskozpont.hu