Út az infarktusig
Az infarktushoz vezető úton már évekkel az infarktus bekövetkezése előtt elindul az átlagos beteg. A magasvérnyomás-betegség (hipertónia) – mint kockázati tényező – az eddig megismert leggyakoribb betegség és a harmadik leggyakoribb halálok a világon.
Hazánkban 6-800 ezer embert érint, gyakorisága a 40 év alatti lakosság körében 20 százalék, 65 év felett viszont már a 60 százalékot is meghaladja. Az ideálisnál magasabb vérnyomás károsítja az érfalakat, a sérülések pedig ideális „terepet” kínálnak az elzáródások kialakulásához.
A zsíranyagcsere-betegségek a felnőtt lakosság kétharmadát érintik valamilyen módon. A koleszterin vérben történő továbbjutását a koleszterinszemcsét körülvevő – sűrűségük alapján osztályozott lipoprotein nevű – fehérjeburok segíti elő. A vérben az alacsony denzitású lipoprotein (low density lipoprotein: LDL) tartalmazza a koleszterin nagy részét, és szállítja azt a májtól a test különböző szerveihez. Ha a véráramban túl sok az LDL koleszterin, könnyen létrejöhet ateroszklerotikus lerakódás az érfalakon, mivel a vérben keringő felesleges LDL-szemcséket felveszik a falósejtek, majd – pl. jellemzően az érfalsérülések helyén – beépülnek az erek falába. Így idővel kis párnácskák (plakkok) képződnek, melyek az ereket beszűkítik, és akadályozzák a szövetek vérellátását. Ez tulajdonképpen a hétköznapi életben érelmeszesedésnek hívott folyamat. Ha mindez a koszorúerekben történik, akkor értelemszerűen közvetlenül a szív sérül, szívizom-elhalás, szívinfarktus alakul ki.
Ráadásul a lerakodásoknál – összetételüktől függően – előfordulhat a már létrejött plakkot körülvevő burok megrepedése, lehetővé téve, hogy a vérlemezkék összetapadjanak a maggal. Az így kialakult vérrögök mérsékelt fokú szűkület esetén is könnyebben elzárják a szívkoszorúereket.
Természetesen ezt az „utat” nem kell végigjárni. Bizonyított, hogy e betegségeknek szakszerű, magas szintű ellátásával a szív- és érrendszeri halálozás csökkenthető, és az életkor 5-10 évvel meghosszabbítható.
A hipertónia étrendi, életmódbeli változtatásokkal, valamint gyógyszeres kezeléssel kontroll alatt tartható, minden negyedik hipertóniás szívbetegnél a szívinfarktusok 30-40 százaléka megelőzhető lenne. Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a 140/90 Hgmm alatti cél-vérnyomásérték elérésével számottevően – akár 25-50 százalékkal is – csökkenthető a szövődmények kialakulási, és a betegek ezzel összefüggő halálozási kockázata. Jelenleg azonban a kezelt betegek 50-70 százaléka nem éri el a kívánt cél-vérnyomásértéket!
Hozzászólás zárolva.