Varga Zoltán vargabetűs élete
Varga Zoltán idén ünnepli hatvanadik születésnapját, és bár most már élvezhetné a nyugdíjas kor áldásosságait, örülhetne a munkamentes hétköznapoknak… Ő mégis élni akar legnagyobb szenvedélyének a labdarúgásnak, és az edzősködésnek.
Arról az álmáról talán már végleg lemondhat, hogy itthon keresi majd ezzel a kenyerét, hiszen nem szívesen foglalkoztatnak hazánkban olyan edzőket, akik egyrészről már játékosként is letetettek nem keveset az asztalra, és akik következetesek, keménykezűek, őszinték, és no persze, nem akarnak semmi pénzért beállni a sorba.
Ha nevét halljuk eszünkbe juthat többek között az, hogy bár tényleg zseniális képességekkel megáldott, pályára született játékos volt, de vihette volna többre, és világsztárrá is kinőhette volna magát.
Hogy végül mégsem olyan egyenes ívű karriert futott be, mint ahogy elvárható lett volna, az talán köszönhető természetének, és a németországi bundabotránynak is, ahol mint külföldi játékost, persze hogy az elsők között vették elő, és lett olyannyira megpecsételt játékos, hogy csak harmadvonalú kiscsapatoknál kaphatott állást.
Nagy szenzáció volt hogy 26 év után visszatért oda, ahonnan végső soron a karrierje kezdődött, az Üllői útra, ahol nyúlként húzták ki a cilinderből egy új edző váltásnál, hiszen a másik jelölt az a Nyilasi Tibor volt, akit már biztos befutónak könyveltek el, végül mégis 13-1- arányban szavazták le, és szavaztak bizalmat Vargazolinak.
Akinek a nevéhez fűződik több szurkoló kedvenc eltanácsolása, kispadra ültetése, kioktatása, mert többet engedtek meg maguknak, és kevesebbet teljesítettek, mint azt Varga elvárta, és bár sokan megkérdőjelezték realitás érzékét, hogy nem a hazai viszonyokat figyelembe véve húzza meg sorra meglepő és bicskanyitogató lépéseit, a Fradival elért 3. hely akkor is eredmény, ha itt csak a bajnoki elsőség az egyetlen elfogadható eredmény. A Dunaferrhez kerülve a csapatot felhozta az élvonalba, és egy ütőképes gárdát hozott össze, ami azóta széthullott.
Sokan máig úgy emlékeznek Vargára, mint egy disszidensre, aki faképnél hagyva az Olimpiai csapatot, amellyel aranyat nyert, és mint ilyen ember, semmi jogot nem is formálhat arra hogy hazánkban munkát kapjon, vagy hogy egyáltalán kinyissa a száját.
Hozzászólás zárolva.