Vénák és artériák
A visszerek (gyűjtőér, véna) azok a vérerek, melyek az egész testből a szívbe szállítják a vért. A verőerek (ütőér, artéria) lefutását követik, de ellenkező irányban. A visszerek általában párosan jelennek meg. Így minden tüdőverőérhez két darab tüdővéna tartozik, aminek következtében négy nagy visszér nyílik a bal pitvarba.
A véráramlás sebességéhez hasonlóan a vérnyomás is változik aszerint, hogy a szív összehúzódási vagy elernyedési szakaszban van-, minthogy a vérnyomás a vér „kipumpálásakor” magasabb.
A vérnyomást vérnyomásmérővel mérik és higanymilliméterben (Hgmm) fejezik ki. Az elsőként leolvasott szisztolés érték a szív összehúzódásakor mérhető vérnyomásértéket mutatja, amely egészséges embernél nem haladhatja meg a 130 Hgmm-t. A másodikként leolvasott diasztolés vérnyomásérték az egyes szívösszehúzódások közötti nyomást mutatja, és tartósan nem lehet magasabb 85 Hgmm-nél. (A vérnyomás egészséges emberben is ingadozik: megerőltető fizikai munka, sport vagy feszült érzelmi állapot idején emelkedik a szisztolés érték, ami a megterhelést követően hamar visszaáll az eredeti értékre.)
A vér a visszerekre (és a hajszálerekre) is nyomást gyakorol, de ez sokkal gyengébb, s a szívhez közeledve egyre csökken, miközben az áramlás sebessége nő.
A véráramlás sebessége a szívtől való távolságtól függően változik: a fő artériákban másodpercenként 50 cm, ami a hajszálerekben 1 mm-re csökken másodpercenként. A visszerekben felfelé haladva a vér 10 cm-t tesz meg másodpercenként.
Az ér üregének szűkülése
Az érfal középső rétegének izomrostjai egy kémiai közvetítő, a noradrenalin (a mellékvesevelő-állomány hormonja) hatására összehúzódnak. A noradrenalin a szimpatikus idegrost ingerületének hatására szabadul fel egy adott szervre hatva, vagy a mellékvesevelő, vagy végül a szimpatikus idegközpontok izgatása következtében, melyek a gerincvelő két oszlopában és a nyúltagyban helyezkednek el. Stressz, izgalom és lelki zavarok esetén ezért változik meg a vérnyomás.
Az ér üregének kitágulása
Az erek üregének kitágulását egyes vegetatív (akarattól független) idegrostok izgalma idézi elő. Ezek közül egyesek a paraszimpatikus rendszerhez (a környéki idegrendszer része) tartoznak, ilyenek például a merevedést kiváltó idegek, melyek a hímvessző barlangos testének kitágulását idézik elő. Mások pedig a szimpatikus rendszerhez (szintén a környéki idegrendszer része) tartoznak, mint például a koszorúverőerek vagy a harántcsíkolt izmok idegrostjai. A kémiai közvetítő anyag a paraszimpatikus rendszerben az acetil-colin, a szimpatikus rendszerben pedig az adrenalin. Az érmozgató (szűkülés-tágulás) központ – úgy vélik – a koponyaagy alsó felében (nyúltagyban) található.
Hozzászólás zárolva.