Veszélyes a szívinfarktus utáni mozgás?
Bár hazánk a világ élvonalába tartozik a szívbetegek ellátása és rehabilitációja terén, sokan még mindig veszélyesnek tartják a szívinfarktus utáni fizikai aktivitást. Dr. Babai László, az Oxygen Medical életmód orvosa azonban arról beszélt, hogy a rehabilitációba beillesztett pontos mozgásprogram minden téren életfontosságú hatással bír.
Ágynyugalom vagy mozgás?
Az 1900-as évek első felében az infarktuson átesett betegek ágynyugalmának jellemzően hat hétig kellett tartania, ugyanis az elképzelések szerint a károsodott szívizomzat csak így tudott gyógyulni. Ezek után természetesen csak fokozatosan vezethették be a mozgást, a járás újratanulása után napi öt perc séta volt engedélyezett.
Az utóbbi években azonban egyre többen elemezték ezt a helyzetet, ahogyan azt nemrégiben amerikai kutatók is tették. Az összevont adatok egyértelműen igazolták, hogy infarktus után a betegek szívének állapota és fizikai teljesítőképessége akkor javult a legjobban, ha a szívrohamot követően már egy hét múlva elkezdték a mozgatást és a rehabilitációs program három hónapnál tovább tartott. A pontosan kidolgozott mozgás- és életmódtervhez azonban még a világ nyugati felén is kevéssé lehet az ellátás részeként hozzájutni.
A fizikai aktivitás hatásai
Az régóta közismert, hogy a testmozgás erősíti a szívizomzatot, segíti a fogyást, javítja a hangulatot, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Azonban most már az is bizonyos, hogy a kardiológiai rehabilitációban is elengedhetetlen, különösen a gyaloglás, a kerékpározás, a kocogás és az úszás. Az erősítő súlyzós edzések pedig az izomerőt, az izomtömeget és a rugalmasságot növelik.
Mindez bizonyítást nyert egy nemrégiben elvégzett brazil vizsgálatban is. A kutatók azt a megállapítást vették alapul, hogy a szívinfarktuson átesett betegeknek meg kell küzdeniük vegetatív zavarokkal, mint például a baroreflex csökkenése. Ez nem más, mint egy vérnyomás-szabályozó rendszer, aminek hatására az emelkedő vérnyomás csökken, a csökkenő vérnyomás pedig emelkedik. Ha tehát ez a rendszer nem jól működik, az nyilvánvalóan akár óriási kockázatot jelenthet a szívbetegeknek.
Egy kutatásban 28, infarktust átélt beteget két csoportra osztottak. Az egyik csoport nem végzett fizikai aktivitást, a másik csapat tagjai 6 hónapon keresztül heti háromszor 60 perces testmozgással edzettek. Időközben más paraméterek mellett folyamatosan ellenőrizték a vérnyomásukat, a pulzusukat, és a baroreflex változását is. Az eredmények már egy hónap után is azt mutatták, hogy a rendszeres mozgás növeli a szisztolés vérnyomás alacsony frekvenciájú összetevőit, az izom szimpatikus idegi aktivitásának alacsony frekvenciájú összetevőit és normalizálja a baroreflex működését. Ráadásul a hosszabb távon végzett rendszeres mozgás képes volt fenntartani az elért eredményeket.
Hozzászólás zárolva.