Vigyázz! Csúszik és hideg

Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány ebben az évben elkészítette a Nagy Elsősegély Tesztet, amelynek keretében 1000 főt kérdezett meg a leghétköznapibb balesetek kezeléséről. Az eredményekből kiderült, hogy még mindig rengeteg tévhit és hiányosság van a köztudatban. Éppen ezért a szélsőséges időjárásnak teret adó téli hónapok közeledtével újra szeretnének egy kis segítséget nyújtani mindenkinek. „A tavaszi teszteredmények alapján be kellett látnunk, hogy az emberek jelentős része még mindig nincs birtokában olyan alapvető információknak, amelyek egy veszélyes szituációban vagy akár egy baleset bekövetkezésekor életmentőek lehetnek.  A hideg hónapok ráadásul halmozottan magukban hordoznak olyan veszélyforrásokat, amelyek kis odafigyeléssel és megfelelő informáltsággal kezelhetővé válnak, elkerülve egy komolyabb baleset bekövetkezését” – mondja dr. Czakler Éva, az Országos Mentőszolgálat Alapítvány alelnöke, mentőorvos.

Érkezik a rossz idő – a balesetek azonban elkerülhetőek

A télre készülve mindenki előszedi a vastagabb ruhákat, az autóra téli gumit tesz, de vajon elég-e ennyi testi épségünk megóvására? A válasz: NEM. Rengeteg apróság és körültekintés javasolt még annak érdekében, hogy balesetmentesen vészelhessük át a zordabb hónapokat.

A „speciális téli faktorok” tekintetében az utakon kell a legóvatosabbnak lennünk, hiszen a csúszós, havas úttestek, a köddel és szürkeséggel tarkított romló látási viszonyok nem könnyítik meg a balesetmentes vezetést.  Amellett, hogy időben téli abroncsokra váltunk, fontos figyelnünk arra is, hogy időről időre ellenőrizzük a vonóerőt és a megfelelő tapadást – hiszen életünk sokszor ezen a négy tenyérnyi felületen múlik –, ehhez igazítva vezetési stílusunkat. Kanyarban a szokásosnál is lassabban forduljunk. Nedves, csúszós, havas útviszonyok között kerülni kell a sebességszabályozó használatát, és mindig az útviszonyokhoz mérten kell sebességet választani, hiszen egy gyakorlatlan vezető nem csak saját, de utastársai és a közlekedésben részt vevő többi autós életét is veszélyeztetheti már egy felelőtlen mozdulattal is.

Szintén az autózáshoz köthetően, de a gyalogosok számára sem elhanyagolható baleseti tényezőként kell megemlíteni a rossz látást, a rossz láthatóságot. Sokan magától értetődőnek veszik, amikor bekapcsolódnak a közlekedésbe, hogy mindenki látja őket, azonban megfelelő kivilágítás, láthatósági mellény nélkül az úton vagy az út mentén, autósként és gyalogosként sem nehéz a szürkeségbe veszni, amiben pedig a leggyakorlottabb vezető sem biztos, hogy meg tud minket menteni.

Figyeljünk az öltözködésre!

Bár apróságnak tűnik, de a programhoz és az időjáráshoz igazodó öltözet kiválasztása szintén életmentő lehet. Autóba ülve mit sem ér a jó vezetéstechnika, ha cipőnk a latyaktól csúszik a pedálon, vagy ha ruhánk nem teszi lehetővé a gyors reagálást és a szabad mozgást.  Már a házból kilépve figyeljünk, hogy lábunkon a megfelelő cipő legyen, hiszen akár a pedálra, akár csúszós járdára lépünk, fontos, hogy rajta is tudjunk maradni. Ilyenkor fokozottan érvényes, hogy a funkcionalitás előbbre való a divatnál, hiszen egy-egy esés következménye súlyos csonttörés, agyrázkódás és több hetes ágyhoz kötöttség is lehet, autóban ülve pedig akár emberéletekbe is kerülhet, ha nem „állunk” biztos lábakon. A nedves ruhától pedig minél hamarabb szabaduljunk meg, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

A hidegben sem kell megfagynunk!

Magyarországon az éghajlati sajátosságoknak köszönhetően a fagyhalálok száma elenyésző, azonban a kisebb végtag elfagyásoké, kihűlésé, meg- és felfázásoké nem. Éppen ezért, ha sportolni, túrázni, szánkózni, korcsolyázni indulunk, vagy akár csak kilépünk a lakásból, fontos, hogy rétegesen öltözködjünk, egyrészt, hogy óvjuk testhőmérsékletünket, másrészt a meleg helységekben egyetlen vastag darabban megizzadunk, majd ha kimegyünk a hidegbe, nagy eséllyel fázunk meg, sőt, kapunk tüdőgyulladást. Akinek nyáron is hidegek a végtagjai, az nagy valószínűleg keringési problémákkal küzd, amelyre télen fokozottabban kell ügyelni. Javítható a helyzet rendszeres testmozgással, de akár már csak egy nyugilabda kézbevételével is, amelyet rendszeresen nyomkodva javítjuk kezünk vérkeringését – nyugilabda híján ökölbe szorítás majd az ujjak kinyújtásával végzett rendszeres gyakorlat segíthet, lábfejen szintén. Fontos az is, hogy lábbelink ne szorítsa el vérkeringésünket, és mindig legyen rá lehetőségünk, hogy lábujjainkat megmozgathassuk benne.

Esni tudni kell!

Esni mindenki tud, nade nem mindegy, hogyan. Ha már az egyensúly elveszett, igyekezni kell a bajt leginkább megelőzve „szépen” esni. A gyermekek is ezt tanulják meg először, csak aztán ezt a képességünket is kinőjük, mint sok minden mást, de akik valamilyen küzdősportot űznek, azok tudják, mekkora jelentősége van a jól alkalmazott esési technikáknak. A szakszerű esések bonyolult mozgások, nehéz elsajátítani őket, de amire mindig törekedni kell, hogy lehetőség szerint előre essünk, megóvva ezzel koponyánk és tarkónk épségét, amik a legsúlyosabb problémák forrásai lehetnek. Az esést mindig karral tompítsuk, méghozzá lehetőleg alkarra érkezve, mert könyökünk, csuklónk könnyebben törik, fejünket pedig húzzuk mellkasunkhoz, elkerülve ezzel a fogpótlás és az állvarrás szükségességét.

Alkohol – attól, hogy érzetre melegít, az életünket még nem menti meg!

Elterjedt  és gyakran hangoztatott tévhit, hogy az alkohol felmelegít minket a hidegben. Érzetre talán így van, sőt külső fizikai jelei is lehetnek a folyamatnak (arcpír, izzadás, melegségérzet), azonban valójában az alkohol értágító hatása miatt éppen a kihűléshez kerülünk közelebb. A vér a test felől a végtagokba áramlik, ezzel pedig csak az illúziót adja meg, ami miatt könnyebben hagyjuk figyelmen kívül testünk valódi állapotát. Téli hóesésben forralt borozni tehát jó, de semmiképpen sem helyettesíti a sok alkohol a meleg öltözetet.