Virágzik a mogyoró

Már megjelentek az első mogyorópollenek a levegőben. Barkái csodálatosak, de sajnos nem mindenki örül neki! A szakértők szerint egyre többen allergiások rá. És, sajnos nemcsak erre!

Szénanátha néven ismertették először a betegséget a XIX. századmásodik felében Nagy-Britanniában. A helyi tudósok már felfigyeltek a jelenségre, de akkor mér alig tudtak 20-25 beteget megnevezni. Európában máshol sem igen emlékeztek arra, hogy bármely felmenőjük szenvedett volna ilyen kórtól.

Már 1870-ben gyanították, hogy komoly összefüggés lehet a légszennyezettség és a légúti betegségek között. A szakértők szerint az 1950-es években súlyosbodott a helyzet, akkor már az emberek 30-40 százaléka küzdött az allergiával. A számítások szerint 2050-re a Föld lakóinak fele már allergiás lesz. Szívszorító a betegség terjedése! Csak azt látni, hogy senki, sem a betegek, sem a döntéshozók nem a súlyának megfelelően kezelik az allergiások helyzetét.

A pollenallergia az életminőségen túl a munkaképességet is rontja: 20-25%-os, esetleg még nagyobb munkaképesség-csökkenést válthat ki. Mivel a pollenszezon mostantól őszig tart, ezért a kedvezőtlen hatásai gyerekek teljesítményére is komolyan hatással lehet – mondjuk egy felvételin, az érettségin, vagy csak egy egyszerű vizsgán.

Annyi bizonyos, az öröklődésnek nagy szerepe van a betegség terjedésében. Ha csak egyetlen allergiás is van a felmenők között, akkor komoly az esélye, hogy a kór a következő generációban is megjelenik. Antihisztaminok, helyi szteroidok képezik az allergiás betegségek kezelésének bázisát. Ezek a tüneteket kiválóan kezelik, hatásuk azonban csak addig tart, amíg a beteg szedi a készítményeket, vagyis nem alkalmasak arra, hogy a kórt megszüntessék. Erre lehetőséget az immun- és a biológiai terápiák adnak, amelyek a kisiklott allergiás reakciót – ami „felesleges”  túlműködés – képesek visszaterelni a normál keretek közé, vagyis nemcsak a tüneteket, hanem az azokat kiváltó okot kezelik.