Vissza a jól bevált szokásokhoz!

 A szép, nagy méretű paprikában lehet, hogy kevesebb, vagy csupán ugyanannyi C-vitamin van, mint a kisebben, ami lassabban, a maga természetesen módján érett be.

Hiába vannak hát a szupermarketek, bevásárlóközpontok, nem biztos, hogy mindennapi táplálékunkat ott kell beszerezni. Térjünk tehát csak vissza anyáink, nagyanyáink jól bevált szokásához, és irány a piac. (Mint ahogy ezt teszik például a francia háziasszonyok.) Lehetőleg a bio, vagy ökopiac. De ha ilyen nincs a közelünkben, jó a normál piac is. Lehetőleg őstermelőtől vásároljunk.

 A túl szép, nagyra érett zöldség, gyümölcs számomra mindig gyanús. Inkább legyen kevésbé szabályos méretű, kisebb, és esetleg drágább, akkor is azt veszem meg. Próbáljunk meg akár vidéken vásárolni, a városok körüli falvakban.

Összeismerkedni igazi régimódi paraszt bácsikkal és nénikkel, s tőlük vásárolni, rendszeresen: zöldséget, gyümölcsöt, csirkét, kacsát, nyulat, vadat, esetleg halat, tojást.

Sokan élnek nehezen falun, ám restelkednek szegénységük miatt, vagy nincs erejük, lehetőségük kivinni a terméket a piacra. Tavasztól-őszig az utak mentén gyakran látni, hogy a ház előtt árulnak ezt-azt. Jó alkalom megállni, összeismerkedni, s visszajárni vásárolni. Ugyanúgy be lehet vásárolni előre akár egy hétre is, hiszen a frissen szedett zöldség, gyümölcs eláll, a húsokat pedig le lehet otthon is fagyasztani.

Sok helyen árulnak már falusi tejet, túrót, tejfölt is, hiszen az agyon pasztörizált tejben lassan már semmi sincs. Még egy évtizede is divat volt, hogy a városiak falun megállapodtak a gazdákkal, s előre megvettek egy fél, vagy egy egész sertést.

Ma már egyre több helyen nevelnek az országban mangalicát, aminek húsa kifejezetten egészséges a telítetlen zsírsavak miatt. Ugyanez igaz a szürkemarhára is, mely ellenálló a kergemarha kórnak.

A különböző félkész, vagy konyhakész mártásokkal, konzervekkel sem árt óvatosnak lenni.