Vitaminbombák, sorakozó!

Porondra lép a szeder

Az utóbbi évek nagy felfedezettje. Gyerekkoromból egyáltalán nem emlékszem rá, pedig nagyanyámmal sokat jártam piacra, és később sem találkoztam a szederrel, kivéve talán az elmúlt 6-8 évet, azóta bukkan fel a piacokon. Pedig a szeder az emberiség ősi gyümölcsei közé tartozik. Csak az Európában honos fajokból több, mint száz létezik. Ne aggódjunk, ha esetleg nem sikerül megkülönböztetni egyik fajtát a másiktól, a szedernek ugyanis egyik része sem mérgező, nagy galibát nem okozunk a tévedéssel. Amióta Amerikában – hol máshol? – nemesítették ki a tüskétlen változatot, termelése és fogyasztása ugrásszerűen megnőtt, mivel termelése jóval könnyebbé vált, gyümölcse pedig nem olyan kényes, mint mondjuk a málna. Tulajdonságaik nagyon hasonlóan, a szeder azonban jobban szállítható és tárolható. Azon túl, hogy roppant jóízű, tápanyag tartalma alacsony, antioxidánsokban és ásványi anyagokban igen gazdag, vitamintartalma jelentős. Természetesen frissen fogyasztva fejti ki áldásos hatásait legerőteljesebben, de remekül tűri a fagyasztást is. Érdemes a megmosott, leszárított szemeket egy tálcára rakosgatva lefagyasztani, majd amikor kopogósan keményre hűltek, bezacskózni őket. Így nem tapadnak a szemek egymáshoz, és télen akár két-három szemet is kivehetünk a zacskóból, ha a reggeli műzlinket díszítenénk szederrel. Lekvárnak, szörpnek, sőt bornak is remek alapanyaga. A leveléből készült főzet hatásos ellenszere a fogíny gyulladásnak, salaktalanításhoz is kiváló.

Fekete áfonya, vörös áfonya, tőzegáfonya

Viszonylag sok kutatómunkát igényel, hogy megtudjuk, a vörös áfonya és a tőzegáfonya nem ugyanaz a növény más-más elnevezéssel, igazából még csak nem is közeli rokonok, termőhelyük jellemzői is eltérőek. A tőzegáfonya – micsoda meglepetés! – tőzegmohalápokon él, a vörös áfonya ellenben leginkább az erdei fenyveseket részesíti előnyben.

Tudta például, hogy a tőzegáfonya nagyipari betakarítása gyakorlatilag halászat? Bár talán helyesebb lenne áfonyászatnak mondani. Szüreteléskor ugyanis a termőföldet vízzel árasztják el nagyjából 30 centiméter magasan, úgy gyűjtik be a víz felszínén lebegő bogyókat. A tőzegáfonya elengedhetetlen kelléke a Hálaadás napi vacsorának Amerikában, de a gyümölcs nagy népszerűségre tett szert az utóbbi években Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban is. Hazánkban csak egy-két, különlegességeket árusító élelmiszerboltban találkozhatunk vele néhanapján.

A fekete áfonyával nincs identitási probléma, azt mindenki ismeri, vadászni sem kell rá, hiszen találkozunk vele a piacokon – azon a standon, ahol levegő után kapkodunk, ha ránézünk az ártáblára. Ha mégis rászántuk magunkat a vásárlásra, tesszük gyümölcstortára, zabkásába, és remélhetőleg a mélyhűtőbe is, hogy télen se legyünk kénytelenek nélkülözni jellegzetes, kissé fanyar ízét. Tekintettel borsos árára, lekvárt már nemigen készítünk belőle, vagy csak igen kis mennyiségben, hogy ha netán valami jóféle vadhúshoz jutnánk, legyen mit mellé tenni a tányérra, de egy jóféle rántott camembert se szívesen mutatkozik áfonya lekvár társasága nélkül.

Mindhárom áfonyára igaz azonban, hogy magas antioxidáns tartalmúak, antibakteriális hatásuk jelentős. A tőzegáfonyát aposztrofálhatjuk akár a nők megmentőjének is, hiszen húgyúti fertőzéseknél bátran nyúlhatunk  a belőle készült különböző kapszulákhoz, makacs és előrehaladott esetektől eltekintve biztosak lehetünk jótékony hatásában. Mégis leginkább megelőzésre javasolt, arra azonban erősen. Az akut problémákat már inkább urológus szakemberrel kezeltessük.

Az áfonyából, szederből remek sütemények készülhetnek, pitékbe, muffinokba kiválóak, sajttorták hatásos kiegészítői, de levesnek, fagylaltnak sem utolsó.

Ennek a csodás muffinnak a receptjéért pedig elég, ha a képre kattintasz, máris olvashatod.