Három milliárdan vagy túl keveset, vagy túl egészségtelenül, vagy túl sokat esznek

A The Economist című brit hetilap összeállítása szerint a kormányok kezdenek jobban odafigyelni a táplálkozásra. A változó szemléletet követők kevesebb hangsúlyt helyeznek arra, hogy több kalóriához, eledelhez juttassák a rászorulókat, és többet arra, hogy javítsák az ellátást olyan mikrotápanyagokból, mint a vas és a vitaminok. Az 1960-70-es években viszonylag egyszerűnek tűnt az éhezés és az alultápláltság felszámolása: úgy gondolták, hogy elég több élelmiszernövényt termelni. Ahol rossz volt a termés, oda a gazdag országok élelmiszersegélyt küldtek. Az 1984-es etiópiai éhínség azonban megmutatta ennek a megközelítésnek a gyengéit. Bibliai méretű csapás ért egy olyan országot, ahol volt élelmiszer, bebizonyítva, hogy igaz az, amit Amartia Sen indiai közgazdász akkor már hosszú ideje hirdetett: igazából nem az élelem összmennyisége számít, hanem az egyéni hozzájutás lehetősége.

Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a hangsúly áttevődött az emberek élelmiszerhez jutásának elősegítésére, amihez az kell, hogy csökkenjen a szegénység, és hatékonyabbá váljanak a mezőgazdasági piacok. 1990 és 2005 között azoknak a száma, akik napi 1 dollárnál kevesebből élnek a szegény országokban, egyharmadával, 879 millióra csökkent, vagy másképp kifejezve a teljes népesség 24,9 százalékáról 18,6 százalékra. Az élelmiszerárak 2007-2008-as megugrása azonban jelezte, hogy ennek a megközelítésnek is megvannak a maga korlátai. Sok főtermény ára megduplázódott egy év alatt, és milliókkal gyarapodott az éhezők tábora.

A világ tehát változatlanul rosszul áll az éhezéssel vívott harcban. A szakértők vitatkoznak ugyan rajta, hogy pontosan hány ember kénytelen éhezni, de nagyon valószínű, hogy a szám az 1990-es évek óta nem módosult lényegesen, és éppen csak egy kicsivel marad el az egymilliárdtól. Az emberek ott sem tűnnek egészségesebbnek, ahol van elegendő élelmiszer. Az egymilliárd kevés kalóriához jutón felül van másik egymilliárd, aki abban az értelemben alultáplált, hogy nem jut elegendő mikrotápanyaghoz (ezt nevezik „rejtett éhségnek”). A harmadik milliárd pedig azért rosszul táplált, mert túl sokat eszik, és elhízott. A Föld 7 milliárd lakosából tehát 3 milliárd vagy túl keveset, vagy túl egészségtelenül, vagy túl sokat eszik.

Félelmetes hatások

Ahogy tudatosodnak a veszélyek, a rossz táplálkozás úgy kelt egyre nagyobb figyelmet. A kalóriahiányos étkezés következményeit – felpüffedt has, lesoványodott végtagok, éhezés miatti letargia – könnyű észrevenni. Ugyanúgy a túlzott táplálkozás káros hatásait is. A nem megfelelő táplálkozás velejárói azonban nem szembetűnők, ám ettől még ugyanolyan félelmetesek.

A fejlődő országokban több mint 160 millió gyerek szenved A-vitamin-hiánytól, évente egymillió hal meg immunrendszerének gyengesége miatt, és ötszázezer megvakul. A vashiány vérszegénységet okoz, ami a szegény országokban élő gyerekek csaknem felét sújtja, valamint 500 millió nőt, akik közül évente több mint 60 ezren halnak meg terhességtől. A só jódozásával könnyen gyógyítható jódhiány miatt évente 18 millió értelmi fogyatékos gyerek születik.

A gyermekkorban elhunytak több mint egyharmadának halálát a rossz táplálkozás okozza, amely számos betegség esetében a legsúlyosabb rizikófaktor. A világ összes gyerekének egyharmada vagy súlyhiányos, vagy korához képest alacsony, ami klasszikus tünete az alultápláltságnak.

Az alultápláltság által a születés utáni első ezer napban okozott károk helyrehozhatatlanok. Egy kutatás, amelyről a The Lancet című orvosi folyóirat számolt be, kiderítette, hogy a rosszul táplált gyerekek (minden egyéb tényező azonossága mellett) kisebb valószínűséggel kerülnek iskolába, mint normálisan táplált társaik, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy tanulási problémákkal kell küszködniük. Életük folyamán kevesebbet keresnek, mint a megfelelően táplálkozók, szegényebb házastársat találnak és hamarabb halnak meg.

Alultápláltságból túltápláltság

Paradox módon az alultápláltság az élet egy későbbi szakaszában túltápláltságot okozhat. Az anyaméhben és a születés utáni első néhány évben a test úgy alkalmazkodik a rossz táplálkozáshoz, hogy energiatároló zsírként raktároz el mindent, amit tud.