Durian, mangosztán, afrikai szarvasuborka és társai

7. Jabuticaba: a lila színű gyümölcs Brazíliában őshonos. Más gyümölcsökkel ellentétben nem a fán, hanem a fa törzsében található. Úgy néz ki, mint a szőlő, de keményebb külső héjjal rendelkezik, amely belül édes, fehér vagy rózsaszínű zselatint rejt. A húsba ágyazva egy-négy nagy mag található, átmérőjük 3-4 cm. Jó hatással van a hasmenésre, krónikus mandulagyulladásra és asztmára is. Fehéres gyümölcspépe nagyon illatos és édes. Erjedése a betakarítást követő 3-4 napban kezdődik, ezért gyakran dzsemek, torták, erős borok és likőrök készítésére használják. A rendkívül rövid eltarthatóság miatt a friss jabuticaba nagyon ritka a termesztési területeken kívüli piacokon. Őshonos Brazíliában, Argentínában, Paraguayban, Peruban és Bolíviában.

8. Physalis:  Dél-Amerikában őshonos egzotikus gyümölcs, mely a paradicsomcsaládhoz tartozik. A paradicsomtól eltérően a gyümölcs kicsi, de ugyanolyan savas. Felépítése és alakja viszont hasonló hozzá, csak ez narancssárga. Olyan átlátszó levele van, mint ha papírból lenne. Igen gazdag C- és B-vitaminban, vasban, fogyasztása stimulálja az immunrendszert.

8. Rambutan: a Délkelet-Ázsiai egzotikus, ovális alakú gyümölcsnek rózsaszínű „haja” van a külső héjában. A malajziai rambut szó után kapta a nevét, ami hajat jelent. Az édes-savanyú, fehér színű ovális vagy kerek húsos rész a gyümölcs belsejében található. A rambutan olyan ízű, mint a szőlő. Szénhidrát– és fehérjetartalma azonnal frissít, és a rézben gazdag gyümölcs kiváló fertőzések ellen.

9. Ackee: ritka és furcsa kinézetű gyümölcs Nyugat-Afrika trópusi régióiból, mely egyben Jamaica nemzeti gyümölcse. Belső része lágy fehér-sárga húst tartalmaz, fekete magokkal. Az afrikai országokban az emberek szívesen fogyasztanak ackee-t zöldséges ételekkel, de nyers formában is ehető. Koleszterin- és zsírsavmentes, de a mag mérgező hipoflicint tartalmaz. Ezért tiltotta sokáig az amerikai élelmiszer- és gyógyszerigazgatás a gyümölcs behozatalát az országba.  Nagy tiszteletben tartják William Bligh kapitányt, aki 1793-ban elvitte a gyümölcsöt Jamaikából az angol királyi botanikus kertbe, Kew-be, és bemutatta azt a tudomány számára.