Beatinterjúk: a 60-as évek nagy ikonjai egy könyvben!

„Elsősorban azokat az embereket szerettem volna megszólaltatni, akik nem lettek a későbbiekben országosan ismert sztárok. A történelmet a győztesek írják, de akkor ki ismeri a valóságot? A könyv szereplői szívvel-lélekkel csináltak zenei forradalmat az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején, de aztán a polgári életet választották” – mondta az újságíró, ügyvéd az MTI-nek.

A szerző szerint az interjúalanyok által elmondott információk elsősorban azért értékesek, mert az elfeledett szereplők különböző igazodási kényszerektől mentesen tudták felidézni a vizsgált korszak történéseit. Az ős-Illés zenekar első éveit Nényei Tas, Farkas Ádám, Halász Gyula „Öcsi”, a tavaly elhunyt Körmendi János, valamint az alkalmi közreműködő, Hantos Balázs elevenítette fel, a Hungáriáról és elődjéről, a Syconorról Hauer Rezső, a 2013-ban elhunyt Csomós Péter, Sipos Péter, Kertész László és Matlaszkovszky Miklós beszélt, az Omega indulását Kovacsics András „Öcsi”, Varsányi István „Gergő”, Wittek Mária, Láng Péter, Bánkúti Győző, Kiss Zoltán, Tornóczky Ferenc és Somorjai László mesélte el, a Syrius együttes kialakulásának körülményeit pedig Kelemen András, Vadász Ferenc, Mogyorósi László, Mezei Anikó és Rákosi László idézte fel.
Az elmondottak számos, eddig tényként kezelt információt kérdőjeleznek meg. Láng Péter szaxofonos, Bánkúti Győző trombitás és Kiss Zoltán dobos szavaiból az rajzolódik ki, hogy az Omega nem 1962 szeptemberében, hanem már egy évvel korábban, még Kóbor János nélkül megalakult, az eddig elődnek tekintett Próféta együttes pedig egyáltalán nem is létezett.
„Megkapargattam néhány eddig megkérdőjelezhetetlennek vélt állítást, a kánon bizonyos értelemben újraírásra szorul. A lényeg azonban nem változott, a legendákat szerintem építeni kell, nem lerombolni”.

A könyv érdekessége az is, mekkora átjárás volt személyi tekintetben a hatvanas évek első felében a három nagy, az Illés, a Metro, az Omega, valamint a közvetlenül utánuk jövő Hungária között.
„Közösek voltak a céljaik és nagyjából egyformák voltak a lehetőségeik is. Valami mást akartak, mint ami körülvette őket, ezért szövetkeztek egymással. A zene volt a kapocs, az eszköz, a cél pedig a lehető legtágabb autonómia elérése.”
Az interjúk készítésénél meghatározó tényező volt, kit tud elérni, hiszen a korszak szereplői közül sokan évtizedek óta külföldön élnek. Voltak, akik azóta nevet változtattak, ketten viszont maguk jelentkeztek Bálint Csabánál, hogy olvasták a korábbi cikkeket a neten és szívesen felidézik ők is emlékeiket. Hozzátette, hogy hangsúlyt fektet a dokumentumok, fotók, plakátok összegyűjtésére.

„Még mindig meg tudok lepődni, ha előkerül egy-egy kor dokumentum vagy visszaemlékező, nagyon sok ismeretlen szelete van a korszaknak. Ezeket inkább csak olvasnám a szabadidőmben, de sajnos nem csinálja meg helyettem senki, így kénytelen vagyok én interjúzni, mert a 24. órában vagyunk. A közeljövő kihívása a Metro történetének rendbetétele: hiába része az Illés-Metro-Omega hármasnak, még feltáratlan az a nagyjából tíz év, amíg a pályán voltak” – fejtette ki a szerző.
Bálint Csabának komoly gyűjteménye van különböző koncert- és próbatermi felvételekből a magyar beat- és rockzene múltjából. A hangarchívumból több CD jelent meg, például P. Mobil-kiadványok, a Nagy Feró-antológia, Beatrice-koncertfelvételek és egy Syrius-dupla album. Első kötete Radics Béla a beatkorszakban címmel 2012-ben jelent meg.

A Beatinterjúk I. egy háromkötetes sorozat első darabja. A következő könyvben a Metro, a Dogs, az Atlas, a Sámson, és talán az Echo és a Scampolo története fog szerepelni.