Iskolakezdés és stressz – így segíthetünk gyermekünknek!
Itt a becsengetés ideje! Vajon az új kisdiákok, vagy a már rutinos iskolások között milyen formában jelenhet meg az iskolakezdéssel együtt járó stressz, illetve szülőként mivel csillapíthatjuk ezt a helyzetet? A cikk szakértője Prof. Dr. Bagdy Emőke neves klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, gyakorló kisgyermekes anyukaként pedig Keleti Andrea osztja meg velünk tapasztalatait.
Keleti Andrea kisfia, Máté idén már 2. osztályos, így közeli élmény az iskolakezdés a családnak.
Kisfiad, Máté tavaly kezdte az első osztályt egy két tannyelvű általános iskolában. Könnyen ment az iskolakezdés, vagy észlelhető volt rajta bármiféle stressz az új helyzettel kapcsolatban?
„Szerencsések voltunk Mátéval- kezdi Andrea-, nagy lelkesedéssel vetette bele magát a feladatokba. Kiderült róla, hogy nagyon elszánt kisfiú, gyorsan sok sikerélménye lett. Iskolájában mindenki nagyon jó képességű, így egészséges versenyhelyzet is van a gyerekek között. Stresszt nem éreztünk rajta, sőt, inkább élményszámba ment az iskolakezdés. Egyedül az első pár napban a közösség megszokása jelentett feladatot, ami ilyenkor érthető, ezen gyorsan túllendültünk.”
Hogy látod, mi segítheti a gyerekeket abban, hogy újra örömmel járjanak iskolába és beleszokjanak a több hónapos rutinba a nyári szünet után?
„Talán, hogy a gyerekek már hiányoznak egymásnak a szünet után, inkább csábító erő, mint a tanulnivalók. De Mátéval például már most készen vagyunk az egyes tantárgyakhoz tartozó könyvek, füzetek becsomagolásával –minden más színű-, neki még izgalmasak a szép tollak, ceruzák is. Viki 7. osztályba megy, vele inkább a különórák, és a jövőbeli céljai a meghatározók, hiszen most már a továbbtanulás is téma köztünk”- meséli Keleti Andrea.
Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta segítségét kértük e téma szakmai oldalának vizsgálatában.
„Minden új helyzet, amihez még nem tudjuk, hogyan fogunk tudni alkalmazkodni, (…)- általában mindenkinek stresszhelyzet – kezdi a szakértő. Ilyen az új, ismeretlen iskola az első osztályba lépő gyermeknek: vajon mi vár rá?” (…) „Ilyenkor úgynevezett regresszió jön létre: a gyermek saját, már elért viselkedési színvonala alá kerül, gyermekded módon keresi a biztonságot, (…). Előfordulhat, hogy ujját cumizza vagy bepisil, mintha kicsi gyermek volna. Ez normális, azt üzeni a szülők felé, hogy ne hagyjatok itt, én még kicsi vagyok. Mindez olyan általános jelenség, hogy minden szülőnek fel kell készülnie rá, valamilyen módon ez a regresszió és félelem meg fog nyilvánulni – hallhatjuk a Professzor Asszonytól.
Hogyan segíthetünk gyermekünknek? „(…) Az édesanya megérti, hogy az ölelése és biztonságot adó szeretete mennyire fontos, ezért azt kifejezi fizikailag és szavakban egyaránt. Nagyon fontos a bátorítás: „Tudom, hogy az én fiam/lányom (keresztnéven nevezés, nem babáskodó becenév!!! ) olyan ügyesen és okosan fog tudni viselkedni az iskolában, hogy büszke lehetek rá. (…)”. Ilyen és ehhez hasonló bátorító, biztonságadó, és szeretetet kifejező beszéddel tudjuk megerősíteni gyermekünket. (…)”- fejti ki a Prof. Dr. Bagdy Emőke.
Hozzászólás zárolva.