Létezik szófogadó gyerek

„Megőrülök, nem bírok vele, teljesen kikészít idegileg” – panaszkodnak 3-4 éves gyermekek anyukái. S rádöbbennek – még alig látszik ki a földből, fejükre nőtt a gyerek. Nem fogad szót, óriási rumlit csinál a lakásban, percek alatt szétdobálva minden játékot, visítva követelődzik, s hisztériás rohamot rendez, ha nem kapja meg, amit akar.

Mi baja van ennek a gyereknek? – teszik fel a kérdést egymásnak, doktor néninek, óvó néninek, pszichológusnak. S csak ritkán teszik fel úgy a kérdést: „mit csináltam rosszul?”

A probléma gyökere általában a szülői következetesség hiánya, az ezzel együtt járó kényeztetés, vagy éppen a türelmetlenség is szerepet játszhat. Bizony anyuka/apuka valószínűleg ott rontotta el a legjobban, hogy nem a család egy tagjának, hanem a középpontjának tekintette a várva várt újszülöttet, s onnantól fogva körülötte forog a világ. Pedig a kórházból való hazaérkezés első percétől fogva szoktatni, „nevelni” kell a gyereket.

Tíz tipp arra, hogy a gyerek ne nőjön a fejünkre.

1.) A gyereknek legyen külön élettere. Ha nincs külön szobája, akkor is alakítsák ki a szülők a gyerek kuckóját, birodalmát, ahol, alszik, játszik, tanul. Ha megszokja, hogy az az ő helye, később már ő maga ragaszkodik hozzá. Előbb-utóbb azonban mindenképpen az az egészséges, ha külön élettér, külön szobát jelent.

2.) Mindig alakítsák ki az életkorának megfelelő korlátokat, s azokhoz következetesen ragaszkodjanak. Amikor lábra áll, és elindul, nem kell (nem is lehet) átrendezni az egész lakást. A „nem szabad” kifejezést elég gyorsan megértik és megtanulják, ha következetesen és kitartóan használjuk. (Főleg az apró, szájba vehető, orrba dugható tárgyakat kell elpakolni.)

3.) Tanítsák meg játszani, s mindig az életkorának megfelelő játékokat biztosítsák számára. De: legyenek rendszeresen közös játékok is. Gondoskodjanak arról is, hogy mozgásigényét kielégíthesse, s akkor nem a lakást „dúlja fel”.