Nagy tanító a koronavírus-járvány

Egészség

Az orvostudomány fejlődésével, a kötelező védőoltások bevezetésével és az alapvető higiéniai szokások elterjedésével egyre kevésbé betegszünk meg, de legalábbis bízunk az orvoslásban annyira, hogy ne foglalkozzunk különösebben az egészségünkkel. Önpusztító életmódot folytatunk, stresszelünk, alig pihenünk, ritkán mozgunk, dohányzunk, alkoholt fogyasztunk és egészségtelenül étkezünk. Most kénytelenek vagyunk rádöbbenni, hogy az egészségünkkel foglalkozni kell.

Természet

Már nem értékeljük a természetet körülöttünk. A kijárási korlátozás, a betegségtől való félelem miatt ezekben az időkben kevesebbet tartózkodhatunk a természetben. Azt gondoltuk, hogy a Föld urai vagyunk, elvehetünk mindent, kiaknázhatjuk az utolsó tartalékokat is. Aztán jött ez a mikroszkópikus méretű vírus, és megtanít minket arra, hogy egyáltalán nem vagyunk legyőzhetetlenek.

Család

Már azt sem tudjuk, mit is jelent valójában családként élni. A vészhelyzet miatt hetekre össze vagyunk zárva. Meg kell ismernünk egymást úgy igazán, meg kell tanulnunk alkalmazkodni, és segítenünk kell a családtagjainknak. Természetesnek vesszük, hogy az idős szüleink egy végigdolgozott élet után szó nélkül rendelkezésre állnak ha kell, segítenek, hogy a napi logisztikát működtetni tudjuk. Rángatjuk őket ide-oda, ők pedig szó nélkül alkalmazkodnak. Mikor köszöntük meg ezt nekik? Legyünk hálásak a szüleinknek, és tegyünk meg mindent azért, hogy mind fizikailag, mind lelkileg egészségesen sikerüljön átvészelniük ezt a helyzetet!

Tanárok, tanítók

Hányszor hangzik el esténként otthon, hogy az a hülye tanár már megint hármast adott, pedig Bécike milyen szépen számol már! Egyáltalán nem tiszteljük a tanárokat. Most, hogy bezártak az iskolák, a szülőknek kell segíteni a tanulásban a gyerekeknek. Gondoljunk bele, mi sokszor a falra mászunk a saját kölykünktől, de természetesnek vesszük, hogy egy tanár napi 8 órában tűri ezt harminc gyerektől!