300. előadását és 5. születésnapját ünnepli A Pál utcai fiúk
A Pál utcai fiúk című zenés produkció november 5-én nemcsak háromszázadik előadását, hanem bemutatójának ötödik évfordulóját is ünnepli a Vígszínházban. Molnár Ferenc világhírű ifjúsági regénye Grecsó Krisztián átiratában, Dés László és Geszti Péter szerzeményeivel, Marton László rendezésében kelt életre, és vált kultikus produkcióvá, mely az elmúlt öt évben számtalan fiatallal ismertette és szerette meg a színházat. A grund, az einstandolás, a vörösingesek és a Pál utcaik harca, a kis Nemecsek története több százezer felnőtt és gyerek meghatározó színházi élménye lett.
Öt éve, 2016. november 5-én mutatták be a Vígszínházban A Pál utcai fiúk című előadást, ami azóta is folyamatosan telt házzal megy.
Az történt velünk, az egész alkotó csapattal, hogy mi Pál utcaiak lettünk. Azok voltunk munka közben, miközben született a darab, késő este a családdal, reggel otthon, sőt, betegen, a kórházban is, és persze azok voltunk a zsöllyében várva, hogy életre keljenek az első jelenetek. Nincs itt titok, nincs semmi. Pál utcainak kell lenni és kész
– meséli Grecsó Krisztián, a darab írója.
Molnár Ferenc regénye a magyar irodalom egyik legszívbemarkolóbb alkotása, mely a felnőtteket és a fiatalokat egyarát megérinti. Közös gondolkodásunk és közbeszédünk része lett a grund, amely a miénk, ahogy Dés-Geszti betétdalában is éneklik a szereplők.
Mi A Pál utcai fiúk sikerének titka?
Geszti Péter szerint: „Részben Molnár Ferenc gyermekpszichológiai telitalálatai, a minden gyerek számára ismerős karakterek és helyzetek, amelyek minden generáció gyerekkorában léteznek. A lesajnált és kihasznált kisfiú, Nemecsek felmagasztosulása, az okos Boka nagyszerűsége, a felnőtteket utánzó gittegylet nevetségessége könnyű azonosulást teremt, és szívszaggatóan mutat rá, milyen fontosak az eszmények, épp azért, mert a saját szüleik és tanáraik is el-elvesznek a mai zűrzavaros világban. Mindez pedig úgy kel életre az előadásban, hogy nem marad poros és avítt tanmese száz évvel ezelőttről. A dalok, a koreográfia, a színpadi megoldások maivá és élővé teszik a történetet. A titok ott van Marton László okos és letisztult rendezésében, a szereplő színész srácok odaadó játékában, mindabban, amit az egész stáb jól összerakott, szövegkönyvtől a jelmezekig, díszletektől a dalokig. És van még egy titok: a társadalom iszonyú éhsége a tisztaságra, a barátságra, a tiszta eszményekre, mindarra, amiről a mű szólni tud.”
Dés László, a darab zeneszerzője sok színházi sikert megélt már, de azt mondja, ilyet még sosem.
„A közönség az előadás végén szinte minden alkalommal állva énekeli a szereplőkkel a finálé dalát, és szűnni nem akaró tapssal köszönti a szereplőket. Minden előadás egy ünnep, amit nem lehet megszokni, nem lehet megunni. Csodálatos élmény ez egy szerző számára. Olyan zenei világot kerestem, amely illeszkedik a két, fiatal srácokból álló csapathoz, és mindenképpen el akartam kerülni a 19. század végi nosztalgiázást. Ez az egész darab felfogásához illeszkedő elgondolás volt részemről, mert mindenképpen közel akartuk hozni a történetet a mai nézőkhöz. Hiszen akkor jó egy előadás, ha az a mának szól, még akkor is, ha nem ma játszódik a történet.”
Hozzászólás zárolva.