Beszélő fejek a Centrál Színházban
Mit tegyünk, ha a szomszédasszony egy nap megöli a férjét? Hogyan jelentsük fel felebarátainkat? Drukkoljunk-e, ha nyugdíjas édesanyánk váratlanul bepasizik? Hogyan hazudjunk magunknak? Alan Bennett meséi hétköznapi emberekről szólnak, akik extrém helyzetekben találják magukat. A Centrál Színház új bemutatója négy monológot fűz egybe – melyek hol humorosak, hol megrázóak, de mindig mélyen emberiek.
Beszélő fejek címmel mutatja be új darabját a Centrál Színház Puskás Tamás rendezésében. A szerző Alan Bennett brit drámaíró, aki eredetileg a BBC számára készítette első sorozatát. Az ebben az előadásban elhangzó négy monológ hol humoros, hol megrázó, de mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy ha elég közel hajolunk, kiderül, a távolról szürke emberek élete egyedi és megismételhetetlenül érdekes, mint mindannyiunké.
A Beszélő fejek négy monológja: A levelek hölgye, Éj a spanyol kertekben, Bogár a cukortartóban, A kiugrás címet kapta. A főhősöket Borbás Gabi, Liptai Claudia, Sztarenki Dóra és Scherer Péter alakítja.
„A történet igazi meglepetést tartogat. Egy minden konfliktust kerülő nő szerepét alakítom, aki teljesen más, mint én vagyok. Abban bízom, hogy a nézőnek keresni kell majd mögötte engem, mert akkor az azt jelenti, hogy jól csinálom.” – nyilatkozta Liptai Claudia.
Borbás Gabi így beszél szerepéről: „Egy idős angol hölgy küszködését kell megmutatnom, aki sajátos módon próbál küzdeni a magány ellen. Remek, sokszínű szerep, amiben van kis szívfájdalom, sok fontoskodás és humor. Himnusz a magány legyőzéséről, a megbékélésről.”
Scherer Péter így fogalmaz: „Ezek a monológok nagyon finoman, áttetszően és érzékletesen megírt történetek, rengeteg humorral, sok szépséggel és felismeréssel. Én egy, az ötvenes éveiben járó férfit alakítok, aki az édesanyjával él, ám váratlanul felbukkan annak gyerekkori udvarlója, ami totálisan felborítja az életüket. Furcsa, érdekes nehézkedése van ennek a figurának, miközben nagyon pontosan látja önmagát. Komoly kihívás ez a szerep, mert egyedül mesélem el az egész történetet. Ha jól csinálom, sírni-nevetni majd egyszerre lehet.”
Sztarenki Dóra pedig csak annyit árult el a figurájáról, hogy „szöges ellentétem ez a karakter. Azt keresem, hogyan tudom megtalálni azokat a pontokat, ahol kapcsolódni tudok hozzá, mert fontos, hogy meg tudjam mutatni az ő igazát.”
Hozzászólás zárolva.