Interjú Faltisz Alexandra mesekönyv illusztrátorral
A mesék bűvöletében
Kevés olyan szerencsés ember létezik, aki már gyerekkorában tudja, felnőttként mivel szeretne foglalkozni. Faltisz Alexandra közéjük tartozik. A pécsi születésű grafikus, illusztrátor több mint harminc éve ugyanolyan lelkesedéssel alkot, mint a kezdet kezdetén. Jellegzetes képeivel elsősorban mesekönyvekben találkozhatunk. Kíváncsiak voltunk, miből táplálkozik a rajzolás iránti szenvedélye, amelyen a modern világ technikai kihívásai egy cseppet sem változtattak.
lyen sikerek után miért nem maradtál az animáció világában?
Egy ideig foglalkoztam még animációval, de sorozatban sok csalódás ért. Ez egy nagyon zárt, különleges világ. Például egy véletlennek köszönhetően tudtam meg, hogy elküldték a filmemet Párizsba és hogy ott díjat nyert. Valószínű, nekem kellett volna kiutaznom a díjátadóra, helyettem valaki a minisztériumból ment el és zsebelte be a díjjal járó pénznyereményt is. Sorozatban jöttek ehhez hasonló csalódások, így egy idő után elfordultam ettől a világtól. De nem fordultam el teljesen a rajzolástól, megmaradtam az állóképeknél, ma is mesekönyveket illusztrálok. Közben bekerültem Pécsett a Művészeti Gimnáziumba, szintén grafika szakra, ahol rengeteg feladatot kaptunk. Szakmailag itt egy olyan biztos alapra tettünk szert, ami a mai napig elkísér. Innen mentem tovább a kirakatrendező iskolába, majd ezt befejezve egyből felvettek a Képzőművészeti Főiskolára Budapesten. Negyedéves koromban mesteremtől kaptam egy felkérést, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak készítsem el az Egyszer volt Budán kutyavásár című meselemez borítótervét. Ez annyira jól sikerült, hogy innentől kezdve egyik munka hozta a másikat.
Amikor a Főiskolára jártál, még mindenki kézzel rajzolt. Ma már a számítógépek világában élünk. A munkádat mennyire befolyásolja a technika? Kézzel rajzolsz még?
Én maradtam a tradicionális illusztrációnál, ebben nőttem föl, ebben érzem jól magam, ezt szeretem. Valamennyit természetesen megtanultam a digitális technikákból, éppen annyit, amennyire alapfokon szükségem van. Művésztanárként a SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnáziumban tanítok, és látom a tanítványaimnál, mennyire fontos, hogy ebben jártasak legyünk. Mennyi mindent, milyen gyorsan lehet a digitális technikának köszönhetően elérni. De a diákjaimnak is szoktam mondani, hogy teljesen máshogy működik az emberi agy, ha számítógéppel dolgozunk és teljesen más az, amikor kézzel rajzolunk. Az agy más-más területét foglalkoztatjuk a két esetben. Amikor manuálisan alkotunk, sokkal összetettebben és kreatívabban dolgozik az ember agya. Gyorsabban jönnek az ötletek is. Azt gondolom, a kettő közötti egészséges egyensúlyra kell törekedni. A számítógépet tekintsük úgy, mint egy eszközt a palettán. Ne gondoljunk többet róla, mint ami.
Hozzászólás zárolva.