Facebook hozzászólás
1 385

MA VAN SZEPTEMBER 11.

Amikor repülők csapódtak a World Trade Centerbe – szubjektív megemlékezés

Tíz évvel a terrortámadás után, 2011-ben még mindig csak elkerített romokat lehetett látni a ledőlt tornyok helyén. Pár évvel azelőtt boldogan fotózgattam a World Trade Center tetejéről, ezért felkavaró volt ott állni. Menekülni akartam, de akkor megszólított valaki.

Az ismeretlen nő azt kérdezte, vele tartok-e az emléktúrára. Kedvesen tiltakoztam, de amikor azt mondta, a túra bevétele az áldozatok családjait segíti, azonnal megvettem a jegyet. Kis csoportunkat tehát Eileen vezette és minden fontosabb ponton mesélt nekünk valami történetet.
A tűzoltók emlékére készült réz-domborműnél azt, hogy holland adományokból finanszírozták; a Trinity- St .Paul’s templomnál azt, milyen isteni csoda, hogy a kis kápolna nem dőlt össze, pusztán néhány ablaka tört ki a detonációtól. Amikor beértünk a World Trade Center Pálmaházába, hosszabb történetbe kezdett.

A nap, ami örökre beégett az emlékezetünkbe. Fotó: youtube
A nap, ami örökre beégett az emlékezetünkbe. Fotó: youtube

 

Az A nap

Eileen aznap is munkába indult, valamikor fél 9 után.  Mindig sétálva tette meg az utat, hiszen az Upper West Side-n lakik, ahol tényleg élmény az utcákat róni. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy iszonyú erős, szinte hangrobbanás szerű zajt hall. Nem lepődött meg. Milliomosok gyakran szórakoztak azzal, hogy magángépeikkel igen alacsonyan repkedtek a Central Park fölött, sőt, nem ritkán a Fifth Avenue fölé is bemerészkedtek … Eileen folytatta sétáját. Kisvártatva Michael hívta, egyik fia az öt gyereke közül. Ő és másik fia, Sean is a World Trade Centerben dolgoztak, mindketten a déli épületben.

„Képzeld anya, most hívott Sean, hogy szörnyű baleset történt! Egy gép repült be az északi toronyba! Nyugodj meg, én még nem vagyok az irodában, és neki is azt tanácsoltam, jöjjön el, úgyse lehet ott ma normálisan dolgozni.”

Eileen nem lett ideges, inkább csak érthetetlen volt számára, hogy történhetett ilyen katasztrófa. Magában még mindig a milliomosokat hibáztatta.
Aki járt már New Yorkban, tudja, milyen kicsi, tehát a híradósok egy perc múlva a helyszínen voltak. Eileen épp egy reggeliző előtt járt, bement hát, hogy lássa a híreket. A helyiségben döbbent csendben tapadt mindenki a képernyőre. A tudósítók még mindig végzetes balesetként említették a látottakat.
De pár perccel később, élőben közvetítve szembesültek azzal, hogy nem baleset volt. Amikor a második repülő belecsapódott a déli toronyba, már mindenki tudta, hogy terrortámadás érte Amerikát.





Facebook hozzászólás

Hozzászólás zárolva.

STÍLUS

1 / 630

PÉLDA-KÉP

1 / 258

KUL-TOUR

1 / 158

KUL-TOUR

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!