Egy idegenvezető feljegyzései
Az Orient expressz vonattal a Selyemúton
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Ott álltunk reggel 9-kor az üres állomáson, menetrendünk szerint a vonat nem indulhatott tovább, nem tölthettük az egész napot az állomáson. Ekkor eszembe jutott az egyik helyi idegenvezető, akinek megvolt a telefonszáma. Felhívtuk és rá tudtuk venni, hogy eljöjjön, de buszt nem tudott szerezni. Az állomás előtti téren viszont néhány ütött-kopott városi busz parkolt, enyhén szólva lerobbant állapotban, őket béreltük ki két órára, hogy körbevigyenek a városban és megnézhessük a legfontosabb műemléket. A sofőrök tisztában voltak a helyzetünkkel, a szolgáltatásukért sikerült egy hatalmas összeget kicsikarni tőlünk, ami körülbelül az éves fizetésüknek felelt meg. Mi nem bántuk, lett buszunk, az utasok őrülten élvezték a helyi járatot, amelyek közül egy-kettőnek lyukas volt a padlója, láttuk az alattunk elsuhanó kátyukat.
Így jutottunk el az Aisha-Bibi Mauzóleumhoz, ahová a 12. században a fiatal szépséges leányt, Aisha-Bibit temették el. Szomorú története legendává vált, fiatal szerelmespárok esküvőjük napján elzarándokolnak a sírhelyéhez és gyermekáldásért, boldog családi életért fohászkodnak. A leány szerelmes volt a helyi emírbe, de apja, egy híres szufi költő ellenezte a házasságot. Erre ő a dajkájával együtt megszökött, elindult az emír palotájához. Úközben, hogy lemossák az út porát, megfürödtek egy folyóban. Amíg ők a hűvös vízben fürdőztek, egy kígyó bújt el a levetett ruháikban. Megmarta a lányt, aki azonnal meghalt. Az emír bánatában építtette szerelme számára ezt a gyönyörű épületet.
Ezután a sikeres délelőtti akció után farkaséhesen érkeztünk vissza a vonathoz, ahol a szakács már várt minket a finom ebéddel, egy kiadós szoljanka leves, zöldséges pirog és sült csirke volt a menü. Amíg mi ettünk, a vonat lassan kigördült az állomásról és örökre búcsút mondtunk Dzhambulnak.
Földváry Eszter többi történetét itt olvashatod:
A keleti népek vendégszeretete
Hozzászólás zárolva.