Bach és James Bond egy orgonán
Rákász Gergely 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként adta első hangversenyét. Látványkoncertjeivel új műfajt teremtett, tízezrekhez hozta közel a klasszikus zenét és a orgonát. Fellépésein nemcsak a játékával, de a zeneirodalomból vett érdekes háttértörténetekkel is szórakoztatja a közönségét. A Covid utáni bezártságból kiszabadulva, a tatai Eszterházy kastélyban találkozott újra személyesen a hallgatósággal. Ez volt a Lords of the Organ „CASTLE EDITION” koncertsorozat első állomása.
Apropó, gyakorlás! Hogy néz ki egy hétköznapod?
Elviszem a gyerekeket óvodába, bölcsődébe, enyém a reggel. Aztán bejövök az irodába, és általában lekapcsolom a telefont amíg gyakorolok, ez egy-négy óra naponta. Mindig az első óra a legszámottevőbb, akkor friss aggyal, kreatívan annyi mindent tudok csinálni, mint az utána következő három órában összesen. Gyakorolni, az olyan, mint a favágás. Az egész idegrendszer koncentrál, és újra meg újra, meg újra, elismételtetsz vele dolgokat. Tehát az, hogy valami egy koncerten flottul megy, nem attól van, hogy valaki zseni, hanem attól, hogy rengeteget gyakorolt.
Délután elmegyek sportolni, olvasok, barátokkal találkozom. Esténként pedig, most, hogy újra lehet, játszom a koncerteken. Az elmúlt 4-5 évben tudatosan elkezdtem lassítani és nem dolgozni betegre magam. Figyelek arra, hogy legyen időm sétálni egyet a természetben, beszélgetni azokkal, akiket szeretek, meginni egy kávét a főtéren, élvezni az életet. Korunk egyik problémájának érzem, hogy a nagyon jómódú emberek is még mindig a következő gombért hajtanak. Én azt kérdeztem magamtól, hogy minek? Nem vihetek magammal semmit a sírba, inkább el kell kezdjem élvezni, amim van, és persze továbbadni másoknak. Ahogy Hamvas Béla mondja: „A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”
Hozzászólás zárolva.