Disszidens olimpikonok – sportesemény, mely ajtót nyit a szabad világra
Kriszcina Cimanovszkaja fehérorosz futót, miután edzőit kritizálta, erőszakkal akarták Tokióból Belorussziába toloncolni. Az olimpikon azonban ellenállt, és a japán főváros repülőterére menekült, majd Ausztrián keresztül Lengyelországba repült, ahol is politikai menedékjogot kért és kapott. A történtek kapcsán felidézzük azokat az eseteket, amikor a nyugati világban megrendezett versenyen döntöttek úgy olimpikonok, hogy nem térnek vissza hazájukba, hanem disszidálnak.
1948, azaz a londoni olimpia óta szinte az összes, a nyugati világban megrendezett versenyen döntöttek úgy olimpikonok, hogy nem térnek vissza hazájukba, hanem máshol folytatják életüket, jobb esetben pedig a sportolói karrierjüket.
Az évszám nem véletlen. Gyakorlatilag ez volt az az év, amikor végérvényesen leereszkedett a vasfüggöny a két világrendszer országai között, és lehetetlenné vált a szabad mozgás. Kivételt talán csak az olimpikonok jelentettek, az ő kiváltságuk volt a viszonylag szabad utazás, amivel éltek is, a hatalom szempontjából viszont visszaéltek. A disszidáló olimpikonok politikai megfontolásból általában megkapták a menedékjogot, ám az anyaországnak így is számtalan eszköz volt a kezében, hogy hazakényszerítse elkóborolt „báránykáját”.
A leghatékonyabb módszer a zsarolás volt. Otthon maradt családtag, szülő, gyerek mindig akadt; ez kellőképpen erős érv volt ahhoz, hogy sokan „önként”, bűnbánást tanúsítva hazatérjen. A büntetés általában nem maradt el, a legenyhébbek között szerepelt, hogy az érintett sportoló a következő nemzetközi megmérettetésre már nem utazhatott ki.
London, 1948
1948-ban, a második londoni olimpia után, a csehszlovák női tornacsapat kiválósága, Marie Provaznikova az Egyesült Államokban kért és kapott menedékjogot.
1948. február 25-én zajlott le a kommunista hatalomátvétel Csehszlovákiában. A kommunista történetírásban “februári fordulatként” emlegetett napon Csehszlovákia Kommunista Pártja, a szovjetek támogatásával, a kormányválságot kihasználva puccsal befolyása alá vonta a kormányt. Provaznikova ezért úgy döntött, hogy az olimpiai végeztével a tengerentúlon próbál szerencsét. A sportolónő amerikai letelepedése után tornát oktatott, s ott élt egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig.
Melbourne, 1956
Nekünk, magyaroknak elsősorban a melbourne-i olimpia juthat az eszünkbe az olimpiai disszidálások kapcsán. Az ausztrál nagyvárosban, ahol már ebben az időben is a legnagyobb lélekszámú magyar közösség élt, az ötkarikás játékokra alig egy hónappal az 1956-os magyar forradalom leverése után került sor. A nyári olimpiai játékok októberi-novemberi megrendezését az indokolta, hogy Ausztráliában ilyenkor kezdődik a nyár, bár az első, igazi nyári hónap, ami a mi júniusunknak felel meg, az ott december.
Hozzászólás zárolva.