Elveszett nemzedék – nehéz a szembenézés Kanadában is
Egyre nagyobb hullámokat vet Kanadában, hogy nemrég őslakos gyerekek tömegsírjaira bukkantak több egykori bentlakásos iskola területén. Az angol gyarmatokon gyakorlat volt, hogy a bennszülött gyerekeket az állam úgy kívánta a fehér társadalomhoz asszimilálni, hogy elszakította őket szüleiktől. Ausztráliában ők a Stolen Generation tagja, akik a mai napig traumákkal küzdenek a történtek miatt.
Bántalmazás, szeretetmegvonás, elhanyagolás
A saját kultúrájuk elutasítása, megtagadása (melyre a gyerekeket kényszerítették) gyakran szégyenérzetet keltettek bennük, ami azt eredményezte, hogy teljesen elszakadtak kultúrájuktól, és képtelen voltak azt később átadni a gyermekeiknek. Gyökértelenné váltak.
Sok gyermeknek azt hazudták, hogy szüleik bántalmazták őket, meghaltak vagy elhagyták őket. Sokan soha nem tudták meg, hogy kik is valójában a biológiai szüleik.
Az intézményekben a gyermekeket gyakran szigorúan büntették, ridegen viselkedtek velük, a legfőbb büntetés a szeretetmegvonás volt.
A gyerekek általában nagyon alacsony szintű oktatásban részesültek, ami későbbi életükre is kihatással volt: a férfiak fizikai munkásként, a nők pedig háztartási alkalmazottként tudtak csak elhelyezkedni. Ennek egész életen át tartó gazdasági következményei is voltak, sokan, akik ma már szülők, nem tudják segíteni gyermekeiket abban, hogy azok esetleg tovább tanuljanak.
Sok szülő soha nem tért magához abból a sokkból, amit gyermekei elszakítása okozott, néhány szülő nem tudott tovább élni gyermekei nélkül, míg mások az alkoholhoz, mint megküzdési mechanizmushoz fordultak.
Sok testvért elválasztottak egymástól; sokan még mindig keresik szüleiket és testvéreiket.
Azzal, hogy több generáció gyermekeit emeltek ki eredeti családi környezetükből, megakasztották az őslakos kultúra továbbadását, és ennek következtében sok kulturális ismeret el is veszett.
A gyermekeket megakadályozták abban, hogy elsajátítsák a szülői készségeket, nem voltak meg számukra a követendő szülői minták.
Bizonyos esetekben ez azt eredményezte, hogy már az elveszett generáció gyermekei is állami gondozásba kerültek, ott nevelkedtek, nevelkednek; a trauma következményei áttevődtek a következő generációra is.
Segítség, bocsánatkérés és jóvátétel
Magánszemélyek, családok, közösségek és civil szervezetek dolgoznak hosszú évek óta azon , hogy az elveszett nemzedék tagjait és utódait segítsék az egymásra találásban. Fókuszban vannak a családegyesítések, de próbálják a kulturális kontinuitást is erősíteni a közösségen belül, és azon vannak, hogy a szétszakított családok által elszenvedett sérelmeket valamiképp orvosolják.
1980-ban Új-Dél-Walesben egy segítő szolgálatot hozott létre a helyi állam, hogy ezzel segítsék az elveszett nemzedék tagjait abban, hogy megtalálják eredeti családjukat.
A következő 15 évben a többi ausztrál államban is létrehozták ezt az intézményt.
1995-ben az ausztrál kormány hivatalos vizsgálatot indított az ügyben. Az elkészült jelentést 1997. május 26-án nyújtották be a parlamentnek; becslések szerint a bennszülött gyermekek 10–33 százalékát érintette a folyamat 1910-1970 között.
A vizsgálat mellett a regnáló kormányok egy 54 pontból álló ajánlást is mellékeltek, az ajánlások között szerepelt az elveszett nemzedékek áldozatainak pénzügyi kompenzációja is.
2008. február 13-án aztán megtörtént az ausztrál állam hivatalos bocsánatkérése is, Kevin Rudd munkáspárti miniszterelnök az ausztrál parlament nevében bocsánatot kért az ausztrál őslakosoktól a történtek miatt.
Hozzászólás zárolva.