Teljes elszigeteltségben – a norvég tundra egy olasz világutazó szemével
A pandémia sok mindenre megtanított minket, többek között arra is, hogy az elszigeteltség lehet ugyanolyan természetes és magától értetődő, mint az állandó utazás, helyváltoztatás. Ezt tapasztalta meg egy fiatal olasz blogger, aki a járvány előtt alig volt odahaza, a Covid-zárlatot viszont egy 28 lakosú norvég településen élte meg. Kettő az egyben, mondhatnánk, de inkább olvassuk el a lány élménybeszámolóját a CNN tudósításában.
A pandémia teljesen felforgatta az észak-olaszországi Emilia Romagna régióból származó Valentina Miozzo életét (is).
A fiatal olasz lány honfitársainak szervezett külföldi utakat, és Olaszországban vezetett külföldi turistákat, magyarul a szakmája, de az érdeklődése is az utazáshoz kötötte, márpedig tudvalevő, hogy ez a szakma igencsak megszenvedte az koronavírus járványt, és a nyomában járó lezárásokat.
Valentina Miozzo elsősorban olyan utakat kínált, ahol a programot a fenntarthatóság eszméje határozta meg, azaz a környezettudatos turistákra építette üzleti modelljét. Az volt a célja, hogy aki vele tart, az ténylegesen, de átvitt értelemben is a legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja maga után.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindemellett vezetett egy rendkívül népszerű blogot is, Viaggiare Libera, azaz Szabad utazás címen. „Mindent a turizmusra építettem” – mondja. „Mindig valahol úton voltam – évente körülbelül hat hónapig távol éltem az otthonomtól.”
És akkor beütött a krach, jött a járvány, és leállt a turistaáradat.
Az első hullámot – ami Olaszországot ütötte meg a legjobban – részben tétlenségben töltötte, folytatta a blogolást és az online promóciós munkát, de nem utazott sehová, hogy aztán a járvány csillapodtával egy kifejezetten érdekes ajánlat találja meg.
„Szeptemberben megkerestek az Instagramon, hogy a sarkkörön vezessek egy vendégházat. Alig akartam hinni a szememnek.”
A döntés nem volt egyszerű, de ha már nem tudott utazni a szokásos módon, így lehetősége nyílott, hogy megismerje a világ egy egészen eldugott szegletét, ezért elvállalta a felkérést.
Rá egy hónapra megérkezett Kongsfjordba, csaknem 4000 km-re korábbi, modenai otthonától.
A különbség nem is lehetett volna égbekiáltóbb. Modena egy 185 ezer lakosú, nyüzsgő város, Michelin-csillagos éttermekkel, nyüzsgő élettel, tele történelmi emlékkel, köztük egy 12. századi katedrálissal. Kongsfjordnak mindössze 28 lakosa van…. és ennyi.
„A legközelebbi szupermarket és a repülőtér is 40 km-re van” – mondja Miozzo. „A legközelebbi kórház pedig 322 km-re.”
Télen az utak gyakorlatilag járhatatlanok, de ha enyhébb is az időjárás, akkor sem kellemes kaland bevásárolni, vagy orvoshoz járni.
„Semmi elvárásom nem volt a hellyel kapcsolatban, direkt nem alakítottam ki magamban ilyeneket, persze azért arról voltak fogalmaim, hogy hová megyek, hogy gyakorlatilag teljes elszigeteltség, és szélsőséges időjárás vár majd rám, de mindez nem szegte a kedvemet. Sőt!”
Hozzászólás zárolva.