Magyar fiatalok Frankfurtban, a textil ünnepén

A Moholy Nagy Művészeti Egyetem (MOME) 15 éve van jelen a Heimtextilen, Gerda pedig erős belső házi selejtező után jutott ki három másik társával a textilek „ünnepére”.

„Portfóliómba a kedvenceimet tettem, azokat a letisztult, geometrikus terveimet, amelyekben megvalósíthattam a számomra mindig fontos egyszerűséget. Úgy szeretek játszani az anyagra felvitt rétegekkel, hogy azok önmagukban tér-hatást keltsenek Ezt vegyítem a régi manuális technikákkal” – vázolja szakmai ars-poétikáját a fiatal tervező, akinek fontos szempont azonban a minták variálhatósága is.

Gerdának a 80-as évek a kedvencei, ezen belül is az olasz Memphis-csoport munkáiból nyer gyakran inspirációt.

„Nem ragadok le a mintatervezésnél, az anyagot is megtervezem hozzá, de ha kell kötéssel is megbirkózom” – avat be sokfókuszú alkotómunkájába a minta- és ruhaszakosként végzett, Miskolcról elszármazott textiles, akit igazán az alkalmazott tervezés érdekel. Le sem tagadhatná, hogy milyen komoly előzményei voltak egyetemi tanulmányainak: szakképzéssel tágította ismereteit, majd hónapokig gyakornokoskodott design- és divatstúdiókban.

„A ruhatervezés sem idegen tőlem. Ezzel a nyitottsággal vágtam bele az egyik egyetemi félévembe, amikor alkotótársammal ismert színésznőknek terveztünk ruhákat. A cél az volt, hogy három tipikus, a művészek életében előforduló szituációhoz készítsünk teljes öltözéket. Ónodi Eszter igazán feladta a leckét, hiszen ő például biciklivel jár a próbákra, így többek között az egyik feladat az volt, hogy praktikus, könnyen kezelhető, ugyanakkor egy hirtelen interjú esetén könnyen elegánsabb, képernyő-kompatibilis ruhát kellett ‘varázsolni’ számára” – mesél egy kisebb kitérőről Gerda, aki azt látja, hogy a hazai tervezők százszázalékosan megállják a helyüket a nemzetközi mezőnyben, ám fontos milánói tapasztalata volt, mikor megtanulta, hogyan lehet és kell piacképessé tenni azt, ami aztán ténylegesen megvalósul.