Máté Gábor is felállt a Színművészeti Egyetemről

Kis magyar színháztörténet címet viselő bejegyzésében a Jászai Mari-díjas színész, rendező és egyetemi tanár azt írja, „álmatlan éjszakák, dühök és kétségbeesések”, illetve „az óránként megváltoztatott” álláspontja ellenére” hozta meg a döntést, hogy 27 év szolgálat után beadja a felmondását – szúrta ki a 444.

Mi is beszámoltunk arról, hogy A hétfői zsákutcabálnak nevezett tüntetést követően a hallgatók elfoglalták a Színművészeti Egyetem épületét és azóta se engednek be senkit. A kormány átalakítási tervei ellen már júniusban is tiltakoztak a színművészetis diákok, július 3-ára pedig tüntetést szerveztek a Parlament elé. Az indulatokat tovább korbácsolta az, hogy az egyetem új alapítványának élére Vidnyánszky Attilát nevezték ki. Ezek után barikádozták el az egyetemet, s mivel azóta sem történt érdemi megegyezés vagy előrelépés, szeptember 6-án, vasárnap élőláncot alakítanak ki az egyetem és a Parlament közé, végül szeretnék az Országházba bejuttatni követeléseiket.

Olyan nagy nevek is felmondtak a történtek miatt, mint Enyedi Ildikó, Pelsőczy Réka vagy Bárdos András. 

Máté Gábor a facebook-on arra kér mindenkit, hogy csak a teljes bejegyzést lehet közzétenni:

Takátsy Péter, mint Szirtes Tamás osztályának egy tagja vetette fel osztályfőnökének, hogy igazán meghívhatna engem az osztályához rendezni egy vizsgát. Ekkor, 1993-ban tettem be a lábam meghívott rendezőtanárként a Főiskolára, amelyben 1980-ban szereztem színművész diplomát. Majd a Kerényi-Huszti osztály nevében Hevér Gábor keresett meg, tartsak egy szemesztert az osztályuknak. Ezután hívott fel egy kurzus vezetésére Horvai István. Hónapok múlva egyik előadás előtt hozzám fordult: „Az lenne a legjobb megoldás, ha Kapás Dezső helyett te tanítanál velem, azért kérlek fel erre téged, mert megbízom benned, hogy teljesíteni fogod a kérésemet, nem tudom, meddig élek, több szívinfarktusom volt már, de szeretnék életem végéig tanítani, és ha megígéred, neked elhiszem, hogy így is lesz, megtartod a szavadat…” – kezet fogtunk, ezek után az a megtiszteltetés ért, hogy a következő osztályában mellette leshettem el a mesterség tanítás csínját és, ha jókedvem lenne, hozzátenném, még a bínját is. Először Huszti Péter, az akkori rektor kért fel osztály vezetésére, azzal a feltétellel, hogy jó lenne, ha Horvai is tovább dolgozna, hadd tanítson, ameddig tud, hiszen ez az élete. Még a következő osztályomat is együtt indítottuk el, egy évet végig tanított velem, a nyár elején halt meg, ahogy egy színházi emberhez illik. Én búcsúztattam a főiskola nevében. A következő osztályom állt át az első öt éves egyetemi képzésre (amely öt év értelmét a mai napig próbálom megfejteni). Ekkor már korábbi tanítványomat, Dömötör Andrást ültettem magam mellé a tanári katedrára. A soron lévő osztályt is vele vittem végig. Majd elindult ez a jelenlegi osztály Székely Kriszta társ osztályvezetői közreműködésével, amely – feltételezem – amúgy is az utolsó lett volna, de az öt éves képzésükről lemondok és három tanulságos év után – mikor már a fiúk legtöbbje a szombathelyi színházban épp a Pál utcai fiúkat próbálja – kiteszem a lábam a Színház- és Filmművészeti Egyetemről.