„Míg mások jógáznak, én fát gyalulok”
Fábián Évit elismert fotóművészként ismeri a szakma és a közönség. Dolgozott fotóriporterként és a legnevesebb magazinoknak is. A Műcsarnok „Kik vagyunk” című kiállításán 15 portréja jelenleg is megtekinthető. De ha valaki ennyire sikeres a szakmájában, akkor miért tanulja ki az asztalos mesterséget vagy vállal kertészeti munkát?
Ha már a más dolgokról beszélünk, láttam, hogy nemrég elkezdtél csodás táskákat és ékszereket készíteni TUKA márkanéven. A legtöbb alkotásod fából készült. Hogyan találtál rá erre az alkotómunkára? Mit jelent ez számodra?
A TUKA márkanév a „túl a kamerán“ rövidítéséből alakult ki. Abból, amit akkor csinálok, amikor nem fényképezek. Mindig szerettem fával dolgozni, még azt is élveztem, ha barátok megkértek, hogy szereljek nekik össze egy IKEA-polcot. Régi vágyam volt, hogy egyszer igazi fával is dolgozzak. Ezért beiratkoztam egy kétéves, esti asztalosképzésre. Ezt tavaly egy szakmunkásvizsgával és egy vizsgaremekmű elkészítésével zártam. Nem gondoltam, hogy tudok újat mutatni az éjjeliszekrények vagy kis polcok világában, ezért álmodtam meg saját fából készült fotóstáskámat. Az egy dolog, hogy rá is állhatok akár – hiszen még engem is elbír, de emellett minden egyes megtanult szakmai lépést alkalmazhatok az elkészítése során. Ráadásul olyat hozhatok létre, ami új, de leginkább egyedi. Lehetetlen két egyforma táskát alkotni, már csak a fa erezete miatt is. Szeretem a fa illatát, tapintását. Most tartok ott, hogy a gyártás kapcsán felmerülő gyerekbetegségeket megértettem, megtanultam gyógyítani, vagy eleve elkerülni őket és akár rendelésre is készítek táskát. Míg mások jógáznak, én fát gyalulok, csiszolok – a lényeg ugyanaz.
Hozzászólás zárolva.