Csíksomlyó idén feltámadt
Pünkösdi zarándoklat Erdélyben
Idén újra megtartották a hagyományos pünkösdi Csíksomlyói búcsút. Kevesebben vettek részt rajta, mint a járvány előtti időkben, de a tömeg most is betöltötte a hegynyerget és a hűvösebb időjárás ellenére a hangulat ugyanolyan felemelő volt.
A székelyek, a kelet-erdélyi és a csángó magyarok pünkösdkor évszázadok óta elzarándokolnak Szűz Mária kegyszobrához és ünnepi misén vesznek részt. A zarándoklat mára bőven túlnőtt a múltján, nemcsak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról érkeznek magyarok több tízezres, százezres létszámban tömegek, hogy kifejezzék összetartozásukat.
A koronavírus-járvány a Csiksomlyói búcsú forgatókönyvét is felülírta. Tavaly, az első hullámának következtében csak tizenhat fő vehetett részt a pünkösdszombati ünnepi búcsús szentmisén a kegytemplomban, amelyet a templomkertben és a templom melletti parkolóban több százan hallgatták meg, a somlyói nyeregbe pedig mintegy százan látogattak ki.
Idén viszont annak ellenére, hogy nem volt lehetőség az autóbuszos zarándoklatra, közel százezer ember gyalog, kerékpárral, személygépkocsival érkezett Csíkszeredába és a város határában lévő hegynyeregbe. Azok, akik nem tudtak eljönni, imaszalagot küldhettek, így üzenhettek Csíksomlyónak, amit lovas, kerékpáros, gyalogos zarándokok hoztak magukkal.
A búcsú története
Csíksomlyói búcsú története a középkorra nyúlik vissza. IV. Jenő pápa ekkoriban kérte meg a híveket, hogy segítsenek a ferenceseknek a templom építésében. Munkájukat megköszönve rendelte el a mára összmagyar erőt jelentő, népszerűvé vált búcsújárást.
A székely nép Mária-kultusza valószínűleg még régibb időkben indult útjára, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta e nép legfőbb pártfogója és imáinak tárgya lehetett.
A búcsújárás 1567-ben vett új fordulatot, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem Erdély katolikus lakosait erőszakkal kívánta az unitárius hitre téríteni. Pünkösd szombatján nagy sereggel vonult Csík ellen. A helyi asszonyok és gyermekek azonban olyan odaadóan imádkoztak hitük megtartatásáért a csíksomlyói templomban, hogy Szűz Mária meghallgatta őket, és a fejedelem seregei vereséget szenvedtek.
Élő hagyományok
A hagyományok az évszázadok alatt részben megmaradtak, részben eltűntek. A zarándoklat többnapos volt, mivel a múltban a hívek gyalogszerrel érkeztek, a hosszúságát a távolság is befolyásolta.
A hívők pünkösdszombatra értek Csíksomlyóra, majd ünnepi misén vettek részt. A délután mulatozással, az éjszaka pedig virrasztással töltötték. Másnap, pünkösdvasárnap ért véget a zarándoklat.
Az egyik legérdekesebb, most is élő szokás a pünkösdszombati bevonulás. A két Somlyó-hegy közé érkező tömeg szigorú hierarchia szerint vonul be, amelynek a sorrendje a következő: Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Felsőnyárád mente, Sóvidék, Maros mente, Háromszék, Brassó és környéke, gyimesi csángók, moldvai magyarok. A keresztaljak, vagyis a kereszt alatt vonuló hívők valószínűleg a székelyek ősi hierarchiáját őrizték meg.
Szűz Mária kegyszobra
Szűz Máriát tájnyelven „Babba Máriaként” emlegetik, helyi kultuszát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte istenként tisztelik. Máriát és a kisded Jézust ábrázoló szobor eredete tisztázatlan, a szakértők a 16. század első harmadára teszik keletkezését. Impozáns méretével a legnagyobb kegyszoborként tartják számon. A zarándokok könyörögnek a szoborhoz, egészséget, megfelelő termést, kedvező időjárást kérnek, cserébe gyakran ajándékot visznek. Mindemellett megérintik a szobor lábát, hogy kérésük valóra válását segítsék. A 19. században még élt a templomalvás szokása: a néphit szerint a templomban töltött éjszaka növelte a gyógyulás esélyét.
Hozzászólás zárolva.