Szenvedélye az utazás – Szűcs Tamással a világ körül
Szűcs Tamás újságíró, történész, szenvedélye az utazás. Évente átlagosan tízszer kerekedik fel, hogy új élményeket gyűjtsön. Ha csak teheti, útjaira elkíséri felesége és három gyermeke is. A célállomások kiválasztásakor egy lista van a segítségükre. Ez pedig nem más, mint az UNESCO Világörökségi helyszíneinek gyűjteménye. Tamás ugyanis nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy az összes világörökségi helyszínt meglátogatja legalább egyszer. A világ 700 különböző pontján járt már, legutóbb Törökországban. INTERJÚ
Az élményeken túl emberi kapcsolatokat köszönhetsz ennek a szenvedélynek?
Vannak olyan emberek, akikkel ez a szenvedély hozott össze. Vannak barátaim, akikkel együtt szoktunk utazni, és akiknek én szervezem meg ezeket az utazásokat. Ez létrehozott egy nagyon szoros baráti társaságot. Alkalmi külföldi kapcsolatokat köszönhetek ennek a szenvedélynek. Idegen földön tartós barátság ott alakulhatna ki, ahová az ember gyakran visszajár. Mi azonban mindig új helyre megyünk. Azért van néhány olyan hely hova szeretnék még visszamenni. Olaszországban egyszer egy XII. századi várkastélyban laktunk, másutt egy középkori malomépületben. Ezekre a helyekre szívesen visszatérnék. Az említett két helyen például összebarátkoztunk a tulajdonosokkal is. Ha csak online is, de azóta is tartjuk a kapcsolatot egymással.
A 700 eddig bejárt helyszín közül melyik volt Magyarországtól a legtávolabbi pont?
Magyarországtól a legtávolabbi célpont eddig Indonézia volt, déli irányban pedig Dél-Afrika. Ausztráliában sajnos nem jártam még, pedig nagyon szeretnék oda is eljutni.
Ha világörökségről beszélünk, akkor azt mindenki valami unikális, egyedi dologgal társítja. Ért valahol csalódás?
Ó, hát persze! Azért vannak olyan helyszínek, amelyek igazából nem is tudom, hogyan kerültek a listára. Illetve ma már tudom, hogy, hogyan. Lobbizással, hogy jobb híján nekik is jusson egy világörökségi cím. Nekem csalódás volt például Bulgáriában a Szrebarna bioszféra-rezervátum. 2008-ban kapott világörökség címet. Egyébként, ha jobb infrastruktúrát építenének ki, akkor talán élményt is jelentene.
Említs, kérlek ellenpéldát is. Melyik helyszín volt a várakozásaidhoz képest nagyobb élmény?
Idén nyáron jártunk a Román – Ukrán határnál, a Duna-deltában. Itt torkollik a folyó a Fekete- tengerbe. Történeti források szerint a Duna ezen a szakaszon már 2500 évvel ezelőtt is hét ágra szakadt. Ez a természetvédelmi terület 1991-ben lett a Világörökség része. Három napot töltöttünk ott, lenyűgöző élmény volt.
Mi a legnagyobb vágyad? Ha pénz, paripa, fegyver, minden lenne, akkor hova mennél legközelebb?
Hát, ha nagyon sok pénzem lenne, akkor, egészen eldugott helyekre, ahova egy átlagos pénztárcával nem jut el az ember. Ilyen cél Tristan da Cunha a világ negyedik legnagyobb védett tengeri területe. Ez az Atlanti-óceán közepén van. A névadó Tristan da Cunha egy 12 km átmérőjű vulkáni kúp 246 fős településsel. Ennek közelében van az Inaccessibe-sziget, tőle 400 kilométerre délre található a Gough-sziget, utóbbi kettő a világörökségi helyszín. Egyébként még ha valakinek sok pénze is van, akkor sem könnyű odajutni. Nincs reptér, hajó is csak kéthetente megy arra.
Rendben, maradjunk a realitásoknál. Merre szervezed a következő utat?
Bolognába repülünk a hónap végén. Meglepő lehet, de ott még nem jártam. Idén kapta meg a világörökségi címet. Tőle nem messze Parmába is elmegyünk, ami még csak a cím várományosa. És miután a helyi finomságokat sem vetjük meg, már leszerveztem egy parmai sonka- és sajt kóstolót!
Hozzászólás zárolva.