Egy idegenvezető feljegyzései
Tibet- A jelen a múlt tükrében
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Az időjárás kicselezett miket
Tibetben az időjárás általában a téli időszakban ideális a turistáskodáshoz, amikor mi jártunk itt. Éjjel fagypont alá süllyed ugyan a hőmérő higanyszála, de amint kisüt a nap, a hőmérséklet felmelegszik. Délben már egy pulóver is elég a napsütötte, ragyogó kék ég alatt. Éppen ezért váratlanul ért minket, hogy ez egyszer csak megváltozhat és keresztül húzhatja számításainkat.
Utolsó nap hajnali 5-kor indultunk a szállóból a reptérre, mivel a délutáni erős szél miatt, csak délelőtt indultak repülőgépek innen Chengduba. Amikor megérkeztünk, kiderült, hogy homok vihar tombol, és olyan rosszak a látási viszonyok, hogy se leszállni, se felszállni nem tudnak a gépek. Vártunk pár órát, de nem változott a helyzet.
Ott álltunk kilencvenkét utassal és lassan már az ebédre kellett gondolni. Ekkoriban a reptéren egyetlen kis büfé volt csak, három doboz instant tésztával, meg valami sós ropogtatni valóval. Hajnali négykor ettük meg a reggelinket, szükségünk lett volna ebédre. Na de hol? A reptér mellett találtunk egy szállodát, reméltük, étterme is van. Volt, de egy lélek sem dolgozott a konyhán. A recepción árválkodott egy ember, tőle kérdeztük, hol a szakács. Szerencsére végül megtaláltuk őt és rávettük, hogy egy óra alatt összeüssön nekünk valamit. A szálloda kongott az ürességtől, így nem okozott gondot, hogy kibéreljünk egy-két szobát azoknak, akik le akartak pihenni. A többiek Chingan sört iszogattak a napfényes udvaron, majd asztalhoz ültünk. Nem vártunk ínyenc fogásokat, csak az éhünket akartuk elütni. Mint mindig, most is valami csodás dolog történt. Három fogásból álló lakomát szolgáltak fel friss zöldségekből, metélt tésztát pikáns szósszal és egy felejthetetlen levest, aminek az ízét ma is a számban érzem. Egyszerűen volt elkészítve: csak friss paradicsom és felvert tojás volt benne, az összetevők harmóniája adta a feledhetetlen ízét.
Hozzászólás zárolva.