Utazz velünk Tajvanra
Vajas kenyér túra – így hívják azokat az újságírók számára szervezett utakat, ahová a vajas kenyéren kívül mást nem is kell vinnie a meghívottnak. Útiköltség, szállás, teljes ellátás biztosítva, a zsurnalisztának nincs más feladata, minthogy lehetőleg szépeket írjon a meghívó országról. Hiába, valamit, valamiért. Tajvani beszámolónk következik.
Humid (nedves, párás levegő) – ezzel a szóval fogad minket a légikikötőben az egész hétre mellénk rendelt kínai kísérőnk. Utunk alatt nem tudtuk kellő biztonsággal eldönteni, vajon azért rendelték-e mellénk őt, hogy segítsen minket, vagy azért-e, hogy kontroll alatt tartson és megakadályozzon mindenféle személyes kontaktust a helyiekkel. Vélhetően ez utóbbi vezérelte emberünket.
Tajvan ugyanis érkezésünk előtt pár évvel váltott rendszert, a Koumintang egypártrendszerét akkor kezdte felváltani egy óvatos többpártrendszerű, demokratikusabb berendezkedés.
Az első meglepetés a reptérről a szállásunkra vezető néhány kilométeres úton ért minket, ugyanis egy véget nem érő többsávos felüljárón haladtunk. Alattunk a sűrűn beépített, és a káosz elemeit felvonultató város húzódott, egymáshoz tapasztott betonépületek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évekből, jellegtelen kockaházak, a kezdeti gazdasági fellendülés maradványtünetei.
Tajvan, az ázsiai kis-tigrisek (Hongkong, Dél-Korea, Makaó) negyedik tagja egy pillanat alatt került a fejlett országok élére. A gazdasági fejlődést nem igazán követték az országban átgondolt szociális intézkedések, talán ezért is, (no, meg az ázsiai jelleg miatt) tűnt az ország első blikkre olyan kaotikusnak.
Reng a Föld
Belvárosi szállodánkba lépve elsőként az tűnt föl, hogy az előtér hatalmas kristálycsillárja métereseket leng be. Biztos a kinti hőség, és a légkondicionált belső tér közötti légjárás mozgatja, gondoltuk. De nem, éppen földrengéskor érkeztünk, mint kiderül ez Tajvanban mindennapos jelenség. A másnapi hírekbe is bekerült az esemény, épületek dőltek össze, mi azonban szerencsésen megúsztuk.
A tajpeji hivatalos programokkal most nem fárasztanám az olvasókat, turistaként ugyanis ilyenben úgysem lesz része senkinek. Minisztériumokba látogattunk, ahol több órás, vetítésekkel egybekötött „fejtágításokon” vettünk részt, a téma pedig az ország nagyszerűsége volt.
Szerencsére a tájékoztatókat olyan időpontban szervezték, amikor erőt vett rajtunk az időzóna eltérés miatti fáradtság, a jet lag, így hatalmasakat aludtunk a sötét vetítőtermekben.
Ami viszont az országba látogató turistákat is érdekelheti, az a vidéki Tajvan, a gyönyörű természeti környezet.
Tajpej a sziget északi részén fekszik, innen szerveztek utat számunkra az ország második legnagyobb városába, Tajcsungba. Jellegében nem nagyon tér el a fővárostól; a gazdasági fellendülés éveiben nagyra nőtt, kaotikus és brutális nagyváros, de éjszakai piaca lenyűgöző. A városlakók a monszun idején a vásárlásaikat az éjszakai órákban intézik, ekkor ugyanis valamelyest elviselhető a klíma, európai szemmel az egész egy csoda.
A káprázatos vidék
Tajcsungból utaztunk a sziget keleti felén végighúzódó hegyvonulat lábaihoz, a Sun-Moon Lake-hez, azaz Nap-Hold Tóhoz. Valójában ez volt az egyedüli hely, ami megmutatta az ország igazi arcát, az égbeszökő hegycsúcsokat, a buja növényzetet, és a kristálytiszta, feneketlen, tengerszem-szerű tavakat.
Ekkor éreztem igazán, hogy Kínában vagyok. A látottak azon nyomban elém varázsolták azokat az ősi kínai tusrajzokat, melyek pár vonallal is képesek érzékeltetni a jellegzetes kínai tájat, fákkal, sziklákkal, zuhatagokkal.
Egy egész napos hajóút a Sun-Moon Lake-en, amikor a zordon, titkos ügynök kinézetű kísérőnket helyes hostess lányok váltották fel, a szállásul szolgáló tóparti hotel, a maga visszafogott keleti dizájnjával, nos, mindez sokkal meggyőzőbb volt a több órás minisztériumi beszélgetéseknél – ezek alapján szívesen látnám Tajvant ismét az ENSZ-ben.
Hazatérve mi megírtuk a tudósításokat, élménybeszámolókat, ám az országot azóta sem ölelte keblére a nemzetközi szervezet. Nem rajtunk múlott, mi mindent megtettünk…
Ezt is olvasd el!
Hozzászólás zárolva.