Vigyázat csalok! – 110 éve született Rodolfo

Gyermekkorom egyik hőse Rodolfo volt, a bűvész. Akárhányszor megjelent a tévében, elhűlve és csodálattal figyeltem. Mindig azzal kezdte, hogy: Gyerekek, csak a kezemet figyeljétek, mert csalok! De bármennyire is koncentráltam egyszer sem láttam, hogy csalt volna. Igazi mágus volt. Sajnos Rodolfo bűvészdobozt nem kaptam, pedig sokszor kértem, de szerencsére a szomszédfiúnak volt egy, amit igen nagy becsben tartott, ám egy-két szelet csokiért cserébe hajlandó volt engem is megtanítani pár trükkre. Életem egyik legszebb élménye volt, mikor anyukám elvitt minket a Kakaóbár című műsor felvételére. Ezt a matinét, vasárnap délelőttönként sugározta a televízió és a sorsnak hála, aznap nem csak kakaót és kuglófot ehettem, de élőben is láthattam bűvészkedni a nagy Rodolfót.

Nem volt pénz a taníttatására, így inasnak állt

Rodolfo mindig kifogástalanul elegánsan jelent meg és a személyisége is olyannyira karizmatikus volt, hogy már csak ezekkel a tulajdonságaival magára vonta a figyelmet. Pedig az élete korántsem csak csillogásból és varázslatból állt. 1911- ben született Budapesten, a Józsefváros közepén, a Nagyfuvaros utcában. Akkor még Gross volt a vezetékneve, melyet csak később, 1945-ben magyarosított Gácsra. Édesapja nyomdászként dolgozott, majd később a család egy italmérést működtetett a kerületben. Csendes, visszahúzódó gyermeknek ismerték, aki anyagi okok miatt csak négy elemi és négy polgári osztályt tudott elvégezni, 14 éves korában pedig már inasként dolgozott egy Károly körúti úri-divat üzletben. Talán innen ered páratlan stílusérzéke is.

Megmentette egy kínai gyöngyárus életét, az cserébe bűvészkedni tanította

Mesébe illő módon első találkozását a bűvészkedéssel egy Budapesten élő kínai gyöngyárusnak köszönheti, akit a Duna parton fürdőző hősünk szó szerint kimentett a vízből. Az életmentésért hála a gyöngyárus megtanított Rezsőnek pár trükköt még ott helyben, pár dunai kavics segítségével. Ez a néhány alapvető mutatvány elég is volt ahhoz, hogy beleszeressen az illúziók világába és ahhoz is, hogy másnap a Mátyás téren már saját maga adja elő a tanult mutatványokat. A nézők között épp ott volt a bűvész Ódry Zuárd is, aki rögtön meglátta a fiúban a tehetséget és szárnyai alá vette. Eleinte még közösen léptek fel, majd az ifjú bűvész szólóban folytatta pályafutását. Ekkor kapta mesterétől a Rodolfo művésznevet. Trükkjeivel hamarosan a pesti klubok állandó fellépőjévé vált, és bár jelentős ismertségre tett szert a magyar Amatőr Mágusok Szövetsége mégis elutasította jelentkezését 1930-ban. De ez sem szegte a kedvét, rendületlenül dolgozott tovább és képezte magát. Példaképe Houdini volt, ő pedig olyan trükkökkel szórakoztatott, mint a legendás „Ujjlevágás”, a „Fakír „, a zsilettpenge evés vagy épp a színpadi lopás, mely során a nézők legkülönbözőbb tárgyait csente el észrevétlenül, majd adta vissza. Csoda, hogy ámulatba ejtett mindenkit?