„Kristin vagyok. Repülj velem!”

Klasszikus példa a Hooters Légitársaság extra szolgáltatása.

Aki ezt a társaságot választja, annak fiatal, gyönyörű és kedves hölgyek figyelme – s látványa- is jár az utazáshoz.

Minden egyes repülés előtt ugyanis két Hooters lány száll fel az induló járat városából a gépre, egyenesen valamelyik Hooters étteremből.

A hölgyek egyenruhája szűk narancssárga rövidnadrágból és testhez simuló felsőből áll.

Mivel ők nem részesültek klasszikus kiképzésben, ezért valódi utaskísérők is dolgoznak a gépen, ők természetesen a szokványos egyenruhában.

Bár a Hooters első repülése után, 2003-ban sokan szkeptikusak voltak, a társaság vezetője kijelentette, hogy a Hooters lányai Amerika szimbólumai, s az emberek is meg vannak elégedve a szolgáltatásaikkal.

Nem tudni azonban, hogy vajon mennyit profitálnak ebből az egyedi szolgáltatásból, mert a cég nem szokta nyilvánosságra hozni ezt az adatot. Ebben is tartják magukat ahhoz az elvhez, hogy nem kell ugyanolyan szabályok szerint működniük, mint a többi légitársaságnak: Ha nem tetszik a Hooters, egyszerűen ne repülj vele- vallják.

Ettől függetlenül nem a Hooters az első légitársaság, amely a szexis légiutas-kísérő-szlogennel akar üléshelyeket eladni.

Az 1960-as illetve 70-es években ez teljesen természetes eljárásnak számított.

A Braniff Airlines bevett módszere volt az ún. légi sztriptíz, amikor az utazás során az akkor még stewardessnek nevezett hölgyek megváltak egyes ruhadarabjaiktól.

A National Airlines pedig egy csinos hölgy képével reklámozva magát, s a „Repülj velem” szlogent átalakította, imígyen invitálva utasait: „Kristin vagyok. Repülj velem!”

A 70-es évek  végén aztán a stewardess kifejezést felváltotta a légiutas-kísérő elnevezés, s a társaságok többsége egyúttal felvette a harcot a „szexi utaskísérő” sztereotípia ellen.

A szeptember 11-i terrortámadást követően pedig újfajta elvárások is megfogalmazódtak a légiutas-kísérőkkel szemben.