Elhagytál? Veled még most is újrakezdeném!
Megcsalták és most keserűen csalódott? Dühünk és sértettségünk csillapodása után mégis érdemes elgondolkodni:- Képesek vagyunk-e újrakezdeni? Érdemes-e feladni?
– Te hol fogsz szilveszterezni? – tettem fel a körkérdést barátnőimnek az év utolsó napján, miközben a lencsesaláta és a malacsült hozzávalóiért rohangáltam.
– Hová mennék, és kivel, amikor a pasim a feleségével megy buliba, – sóhajtott panaszosan az egyik, aki köztudottan hűséges típus, immár két éve – más férjéhez. Már majdnem megsajnáltam, és közel álltam ahhoz, hogy meghívjam, de a barátom nem örült volna a triónknak.
– És te?- érdeklődtem a hozzánk csapódó, válás küszöbén álló „félszingli” ismerősömhöz.
– Nyalogatom a sebeimet majd a tévé előtt, és megpróbálok túl lenni ezen az éven, egy-két üveg bor mellett – felelte keserűen.
Ez sem rossz program, mindaddig, amíg a nedű bódító hatását érezheti, gondoltam, ám egy hirtelen kérdésemmel megkíséreltem a lehetetlent.
– Nem lehetne megmenteni ezt a kapcsolatot, egy év végi összeborulással? -érdeklődtem bizakodva. Köztudottan a férj ártatlan és „aprócska” félrelépésen siklott félre a legendásan nagy szerelem.
Fátyolos szemekkel bámult maga elé, és meglepetten tapasztaltam, hogy remek ötletem elért a tudatáig.
– Még most is szeretem!- bökte ki fájdalmasan, és már sorolta is a jeleket, melyek még a szerelem folytatására mutattak esélyt.
– Még mindig azt az órát hordja, amit a 40.szülinapjára vettem. Nem vitte el még az összes holmiját magával az anyjához. Nem híresztelte el még az ismerősök körében sem, hogy szakítottunk. A kutyát naponta látogatja, és amikor becézgeti, úgy tűnik, mintha édes szavait hozzám intézné…(No ebben ugyan nem voltam annyira biztos, mert Sanyi számára eddig is az eb volt a No.1., de csak bólogattam tovább.)
Sanyi egyébként valóban karikás szemekkel és kissé gyűrött képpel járkál mostanában, ez tény. A veszekedés „alanya és oka” pedig már régen messze jár…
– És minden éjjel a kedvenc dalunkra sírom álomba magam, a közös videókat és fényképeket nézegetve. Tudom, hogy nehéz természetem van, hozzám is sok türelem kell, és főzés tudományom is a nullával egyenlő,- kezdte a gyónást és önostorozást,- de anyám is azt mondta, hogy minden férfi megbotlik egyszer(?), mint az bizonyos négylábú… Mégiscsak mérlegelnem kéne azt a 13 évet, no meg a két szép gyereket, és főleg az összekuporgatott vagyont…!
Hozzászólás zárolva.