Sajnos nem egy szexnyelvet beszélünk a feleségemmel…

A szex az esetek túlnyomó részében a kapcsolatok megbízható fokmérője. Nem tarthatjuk jól működőnek azt a házasságot, ahol ez a terület mindkét fél számára frusztrációk forrása. Egyértelműen halálra ítélt az a kapcsolat, ahol nincs már testi együttlét. Ez azonban legtöbb esetben egy összetett érzelmi folyamat kicsúcsosodása, ahol a szexuális aktusok minősége csak az okok egy részét képezi.
A felmérések alapján megállapítható, hogy a konfliktusok jó része megoldódna, ha a párok tisztában lennének egymás igényeivel, vágyaival, a férfiak beszélnék a nők „nyelvét”, a nők pedig a férfiakét. A két nem szexszel kapcsolatos eltérő nyelvhasználatával szótárakat lehetne megtölteni. Melyik férfi tudja vajon, mit jelent mikor asszonya azzal a rejtélyes szóval utasítja el közeledést, hogy nem elég „romantikus”. A feleségek pedig nincsenek tisztában azzal, hogy a „gyengédségre vágyom” kijelentés, a férjek szótárában egyenlő a szeretkezésre való felhívással. Ha nem beszélünk egy nyelvet törvényszerű, hogy csalódunk egymásban.

A szexualitással kapcsolatos konfliktusok jó részének eredete az a vélekedés, hogy „ugyanolyan erős testi vággyal rendelkezünk”. Ez már csak azért sem lehet így, hiszen a férfi, és a nő biológiájában alapvető eltérések vannak. A libidóért felelős hormonok szintje a férfiakban állandó, míg a nőknél ciklikus ingadozást mutat. Egy férfi így természetesebben sokkal többször áll készen egy kis „összebújásra”, mint felesége. A férfiak gyakrabban gondolnak a szexre, és nemi vágyuk kevésbé függ a kapcsolat aktuális állapotától, vagy aktuális érzelmeiktől.
Egy nő először beszélgetni, kapcsolódni szeretne, és gyengédségre vágyik, a férfinek pedig maga szex a gyengédség és a kapcsolódás. A férfi hamarabb kerül izgalmi állapotba, számára sokszor elég a látvány, a nők vágyának felkeltése viszont sokkal összetettebb, nehezebben körülírható.

Egy feleséget ritkán izgat fel egy erotikus fotó, vagy egy férfi alsónadrág, neki fontosabb, hogy a férje hogyan viszonyul hozzá érzelmileg. Kielégítőnek érzi e a kommunikációt, a szeretet kimutatását társa részéről. Talán ezt fejezi ki homályos értelmű „romantika” szó, melynek hallatán a férfiak képesek a falra mászni. Biztonságérzet, kommunikáció, gyengédség hiányában a női libidó nem működik. A legkisebb stressz is kizökkenti a vágyakozó hangulatból. Ha stresszes a munkahelye, ricsajoznak a gyerekek a szomszédszobában, vagy nincsenek kifizetve a számlák ne várjuk, hogy nőnket minden zökkenő nélkül ágyba vihetjük.
A férfiaknak a szex sokszor egyenesen feszültség levezetést jelent, így nehezen toleráljuk, személyünk elutasításaként érzékeljük feleségünk húzódozását. A férjeknek nem szabad elfelejteniük a jól ismert bölcsességet: A női vágy nem a két láb, hanem a két fül között keletkezik. Mi, férfiak ne gondoljuk azonban, hogy a nők nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha sokszor kell elutasítaniuk a társukat! Ha nem beszéljük meg ezeket a feszültségeket, a nemi élet könnyen görcsössé válhat, amelyben mindkét fél úgy érzi teljesítenie kellene, de nem tudja hogyan.

Osszuk meg egymással, hogy hogyan működünk, mi esne jól nekünk! A nők ne szégyelljék, hogy inkább vágynak a gyengéd simogatásra cirógatásra, mint combok és a mellek markolászására, a férfiak pedig beszéljenek arról, hogy az erősebb, direktebb ingerlést szeretik, és élvezik párjuk látványát szex közben!

Nincs kétség a harmóniához a mindkét fél kompromisszumára, energia, és idő befektetésre van szükség. Ez a folyamat sokban hasonlít a tánchoz, ami jól tudjuk, hogy egy vízszintes vágy függőleges kifejeződése. A tánc során is állandóan váltakozik a férfi és a nő szerepe, hol az egyik, hol a másik távolodik, vagy lép közelebb. A tánc szenvedélye is folyamatosan ingadozik. Még az oly vérpezsdítő tangó sincs állandóan ugyanazon a hőfokon. A tánc állandó improvizáció, és kreativitás is egyben, ami nélkülözhetetlen a szexuális életben is. Aki ezeket meg akarja spórolni és az érzelemmentes alkalmi kapcsolatokba menekül, soha nem fogja megtapasztalni az eggyé olvadás felemelő érzését, érzelmi elsivárosodás lesz az osztályrésze.

Mit tegyünk hát, hogy házasságunkban, kapcsolatainkban megőrizzük a szenvedélyt és az örömteli szexuális életet?

• Ápoljuk az érzelmi kapcsolatunkat! Mutassuk ki minél többször, minél többféle módon szeretetünket!
• Beszélgessünk a szexszel kapcsolatos igényeinkről, vágyainkról!
• Tartsuk észben, hogy máshogy működünk! Libidónk eltérő erősségű, más dolgok hoznak izgalomba, és nem ugyanolyan úton jutunk el a kielégülésig! Ne vegyük személyünk elutasításának, ha a párunk épen nem vágyik a szeretkezésre!
• Engedjünk időnként társunknak, akkor is, ha épen nincs hozzá kedvünk! A szeretet egyik jele, ha elsősorban a másik boldogságát, jóllétét tartjuk szem előtt! Jó eséllyel ugyanezt fogjuk visszakapni is!
• Legyünk kreatívak, kísérletezőek! Ez a szenvedély ébren tartásának egyik leghatékonyabb módja! Ne felejtsük azonban, hogy mindez biztonságos, pozitív érzelmi légkör nélkül nem fog működni!