A magyar Mae West – Várkonyi Judit
Humorral és jó zenével lehet levenni a lábáról. Legendásan nem szeret főzni és ezt nem is titkolja. Operaénekesnek szánták, újságíró lett, végül sajtófőnökként dolgozott hosszú évekig az Operaházban. Tavaly, a pandémia idején néhány nap alatt robbant be a köztudatba vicces karanténiskola videóival. Közösségi oldalán azóta is nő a rajongótábora. Folyamatosan ír, szeret műfajokkal, stílusokkal kísérletezni. Kiszámíthatatlan és meglepő. Sistereg körülötte az energia és bugyog a nevetés minden szavára. Várkonyi Judit PR szakember, az ország „tancinénije” új terveiről is mesél. INTERJÚ
Mae West kora szépségideálja volt. A hasonlóság közöttetek mások számára is nyilvánvaló. Mégis úgy tűnik, Te elégedetlen vagy magaddal. Mi ennek az oka?
Anyukám utált strandra járni, pedig semmi oka nem volt rá. Azt hiszem, ezt az attitűdöt örököltem. Ugyanakkor persze közönség előtt töltöttem a fél életemet – apukám nagy showman volt –, imádok sajtóeseményt vezetni, jó ruhákban járni-kelni. Az anyámféle decens típust csak nyomokban hordozom. És akkor még nem említettem a nagymamámat, aki szerint a piros körömlakkot csak a rossz nők használják, de azért rúzs nélkül soha nem lépett ki az utcára. A női lét a káoszból csírázik.
12 évig az Operaház sajtófőnöke voltál, utána a Játékszín PR-osa lettél. Nagyon tudatosan építetted, építed a veled kapcsolatban álló művészek karrierjét. A magad ügyeiben mégis esetlegességet érzek. Ezen nem akarsz változtatni?
A munkám nagyon fontos, de mindig motoszkál még valami a fejemben. Az Opera mellett is így volt ez, pedig szinte 0-24 órás feladat volt, megjelent egy pár könyvem. Egy-egy nagy művész élettörténetét jegyeztem le, ami persze nem esett olyan nagyon távol attól a missziótól, ami amúgy a munkám volt. A Játékszín kisebb intézmény, itt lehet emberi időbeosztásom. A Facebookon tettem közzé néhány éve tíz másodperces novellákat. Sokan kedvelték, ki is léptek a közösségi oldalról, könyvformátumban is megjelentek Kalandárium címmel. Több novellám megjelent az Élet és Irodalomban, most is „csőben” van egy. Magamat tényleg nem tudatosan építem, egyszerűen valamiben mindig manifesztálódik az a rengeteg energia, ami bennem van. És szerencsésen úgy alakul, hogyha valamit létrehozok, akkor annak mindig lesz helye.
Legutóbbi könyvedet, ami Vénusz virrasztása címmel jelent meg tavaly, akkor kezdted írni, amikor a sajtó a metoo botrányoktól volt hangos. Interjúkat készítettél művészekkel a színházi világot és a gondolkodásukat, sorsukat átható erotikáról és a szerelemről. Milyen visszhangja volt?
Ez volt az első regényem. Nagyon sok olvasói visszajelzést kaptam, jókat és nagyon jólesőeket. Az irodalmárok szintén nagyon jó, személyes véleménnyel voltak róla, de recenzió nem jelent meg a regényről. Ellentétben a portrékönyveimmel, mert azokról igen. Nem tudom, vajon túl érzékeny volt-e ez a téma a szakmának vagy én kerültem rossz skatulyába az első zárlat alatt elővezetett „munkásságomnak” köszönhetően… Az olvasók szeretik és ez a lényeg.
Mivel kötöd le mostanában a szabad energiáidat?
Egy pályázati felhívásra írtam egy egyfelvonásos darabot. Egyszerűen csak ki akartam próbálni, hogy tudok-e mást is írni, mint eddig. És elkészült egy monodrámám is, amit Zöldi Gergő dramaturggal csiszoltuk. Pokorny Liának írtam, és célunk van vele. Lia most gondolkodik azon, hogy ki rendezze. Én pedig nagy várakozással tekintek a folytatás elé.
Mi a darab címe?
Mi a címe? Jesszusom, még nincs címe!
Hozzászólás zárolva.