A rovarrajongó rocker

Egy rovarkutató számára mi a legnagyobb siker?

A gyűjtőmunkám alatt 11 új rovarfajt kutattam fel eddig az országban. Ilyen például a sárkánybogár, ami egy másfél cm-es szép lila bogár, amit addig Magyarországon nem ismertek. De találtam itthon egy holyva-fajt, aminek a fő elterjedési területe ugyan Afrika, de a felmelegedés miatt egyre több szubmediterrán, sőt trópusi faj is akklimatizálódik nálunk. Ez az egyik.                                                    2013-ban a Magyar Rovartani Társaságtól megkaptam a Frivaldszky Emlékplakett ezüst fokozatát. Ismeretterjesztő cikkeim, tudományos publikációim és a Rovarház létrehozásának elismeréseként.

Itthon most mit csinálsz?

Hetedik éve dolgozom a Duna–Dráva Nemzeti Parknak, jelenleg egy Somogy megyei erdő faunisztikai feltárását végzem. Meg kell vizsgálnom a fafajokat, azt, hogy milyen idősek a fák. Majd meg kell tervezni a gyűjtési módszereket. Alkalmazkodni kell az egyes fajok rajzási idejéhez. Az egyik legegyszerűbb gyűjtési technika az egyelés. Ilyenkor kövek, fakéreg alól szedem össze a rovarokat. A tömeggyűjtő módszerekkel –  fűhálózás, vízihálózás, éjszakai lámpázás, csapdázás – sok példányt lehet egyszerre begyűjteni. A munka következő fázisa az adatok feldolgozása: a rovarok preparálása és leírása. Egy ilyen feltáró munka ideje legalább három év.

Említetted, hogy rendszeresen tartasz előadásokat. Hol lehet veled találkozni?  

A rovarok csodálatos világa címmel most éppen Tolna megyében vagyok körúton az Illyés Gyula Megyei Könyvtár szervezésében. De bárhová megyek, ahová hívnak. A rovarok általában a „nemszeretem” állatok közé tartoznak. Abban bízom, hogy egy-egy ilyen előadás után a hallgatóság másképp, elfogadóbban, érdeklődőbben tekint ezekre az élőlényekre.

Az életed másik nagy szenvedélye a dobolás. Ez hogyan fér meg a rovarok mellett?

Ennek a szenvedélynek a gyökere is a gyerekkoromba nyúlik. A házunk emeletén lakot egy fiatal hölgy, aki mindig az erkélyen napozott és közben egy kazettás magnóról zenéket hallgatott, elsősorban az Illés együttes dalait. Ez a zene olyan nagy hatással volt rám, hogy elkezdtem dobolni tanulni és azóta sem hagytam abba. Jelenleg is négy zenekarban játszom. A Kárikittyom Anticeleb Orchestra formációval autentikus magyar népzenét dolgozunk fel. Velük koncerteztem négy éve Brazíliában is. „40 éve a dobok mögött” címmel pedig éppen egy új könyvet írok.

Milyen végletes ez: a csendes, magányos rovarászkodás és a hangos, közönség előtti dobolás. Hogyan illeszkedik ez a kettő benned?

Minden életforma ritmusos. Az élet, a szaporodás, a táplálkozás is meghatározott ritmusban zajlik. A dobolásnak is a legfontosabb instrumentuma a ritmus. Ez a közös a kettőben. Ez a kettő az életem.