Ahol a kovász is családtag – Sáfi Viki kenyerei
Van egy apró pékség Budán, ahol két év alatt szívós kitartással valósította meg nagy álmát Sáfi Viki. „A kenyerem” pékség üzlete mögött szobányi kis pékségében süti a vekniket saját receptjei alapján. A vadkovásszal készült kenyereket és illatos péksüteményeket minden nap gyorsan elkapkodják a környékbeli vásárlók. Ha mégis marad valamiből azt jót szível adja a rászorulóknak, vagy épp a buszsofőrnek.
Sáfi Viki maximalista. Ezt kb. 3 perc beszélgetés után állapítom meg róla. Amikor arról mesél, hogyan építette a karrierjét évekkel ezelőtt, amikor még úgy tűnt, az informatika, a pénzügyek lesznek a közegei. Három diploma után kalandvágyból ment a testvére után Amerikába. Túl azon, hogy megalapozta az egzisztenciáját, rengeteg tapasztalatot szerzett.
Négy évet töltöttél Los Angelesben. Mivel folytattad itthon?
Informatikai területen dolgoztam. Saját céget alapítottam. De nőként belefáradtam az üzleti élet férfias, kemény világába. A sikeren kívül örömre vágytam. Lehetőleg minden nap. Sütni nagyon szerettem mindig. Otthon is magam készítettem a kenyeret a családnak. Arra gondoltam, nyitok egy kellemes kis bisztrót. De jól akartam csinálni. Elmentem Londonba a Cordon Bleu tanfolyamára. Újra itthon pedig egy baráti ötlet nyomán nyitottam inkább pékséget. Ez lett A kenyerem.
Mi volt a legnagyobb kihívás?
A kovász! Négy éve kezdtem el a saját vadkovászomon dolgozni. Még mindig nem tudják elegen, hogy a kovász liszt és víz. Semmi más. Élesztőt soha nem lát. A kovászban baktériumok dolgoznak, ami lassúbb folyamat, mint élesztővel tésztát keleszteni. Házilag persze nehéz átjutni a kezdeti buktatókon. Bárhová mentem vittem magammal a kovászom, mert naponta háromszor etetni kell. Nincs hétvége, ünnepnap. Minden nap hajnalban kelek, első utam a kovászhoz vezet. A kenyerek ettől lesznek laza szerkezetűek, de tartalmasak, roppanós héjúak és sok napon át élvezhetők. Ráadásul a vadkovászos kenyeret még a gluténérzékenyek is ehetik. A kovász ugyanis feldolgozza a glutént, azzal már nem az emberi szervezetnek kell megbirkóznia.
Azt mondod, „a kenyér legyen kenyér”, mit jelent ez?
A kenyér évszázadokon át a magyar konyha alapvetése volt. Minden jó háziasszony tudott jó kenyeret sütni. Vidéken hetente egyszer. Mert még a sokadik napon is finomak voltak. Azokat a kenyereket még önmagukért lehetett szeretni. Nem csupán másodhegedűsök voltak. Biztos sokan emlékeznek még a nagy karéj zsíros kenyérre a nagymamánál, vagy a reggelik vajas-mézes kenyerére. A legnagyobb elismerés, amikor a vevőim azt mondják, ilyen kenyeret gyerekkorukban a nagyszülőknél ették utoljára.
Hozzászólás zárolva.