Ahol a kovász is családtag – Sáfi Viki kenyerei
Van egy apró pékség Budán, ahol két év alatt szívós kitartással valósította meg nagy álmát Sáfi Viki. „A kenyerem” pékség üzlete mögött szobányi kis pékségében süti a vekniket saját receptjei alapján. A vadkovásszal készült kenyereket és illatos péksüteményeket minden nap gyorsan elkapkodják a környékbeli vásárlók. Ha mégis marad valamiből azt jót szível adja a rászorulóknak, vagy épp a buszsofőrnek.
Mégis folyamatosan kísérletezel. Mik az újdonságok mostanában?
A kedvencem a 100%-os rozskenyerem. A rozskenyér bajor eredetű. Ezért nagy elismerés, amikor osztrák törzsvásárlók vekni szám viszik magukkal. Azt mondják, inkább tőlem veszik és otthon lefagyasztják, mert ez jobb, mint ami náluk kapható. A másik, ami jól sikerült ,a teljes kiőrlésű lenmagos kenyér. Pedig én nem kedvelem különösképp a magokat. Ennek nemcsak a tetején van lenmag, hanem a tészta is tele van magokkal, pirítva különösen finom.
Persze a választást az is befolyásolja, hogy mihez visznek kenyeret a vásárlóim. Mert végtére is, az ő kedvükért készítek új és új ízeket. Aki egy finom sajthoz, borhoz keres harapnivalót, annak a diós-áfonyás cipót ajánlom. A tökmagos vekni, egy pici vajjal, önmagában is finom, de szalámikkal, füstölt sonkával párosítva fokozható az élmény. Az aszalt paradicsommal – kakukkfűvel ízesített vekni az olaszos ízvilágot idézi. Készítek bagetteket is. Van egy francia vendégem, aki azt mondta, hogy az enyém olyan jó, hogy feledteti vele a honvágyát.
A péksütemények kínálatát mi alakítja?
Természetesen elsősorban a vásárlók kívánságai, de szezonális újdonságaink is vannak. Más a sláger nyáron és más télen. A nosztalgia a péksütemények népszerűségi listáját is alakítja. A cukros briós és a túrós batyu nagy kedvence sokaknak. De pár hónapja bevezetettem néhány teljes kiőrlésű lisztből, nyírfacukorral készült újdonságot is kakaós, gyümölcsös, natúr ízekben. Ezekből nem marad egy sem a nap végére. Sok tervem van még, de ahhoz bővülnünk kellene.
Meddig bírod ezt a tempót?
Nem tagadom, nagyon elfáradtam. Mióta két éve megnyitottam „A kenyerem”-et, semmi másról nem szól az életem. A kovászetetéstől kezdve az anyagbeszerzésen, a megrendelőkkel való tárgyaláson át a könyvelésig mindent én tartok kézben. Négy pékkel és két eladóval dolgozom együtt, de már így is kevesen vagyunk. Számtalan felkérést kapok éttermektől, rendezvények szervezőitől, hogy működjünk együtt. De ezeket a munkákat most még nem tudom vállalni. Mert az a minőség rovására menne. Abból pedig nem engedek.
Hozzászólás zárolva.