A koronavírus őt is megváltoztatta
Csonka András: „Gyáva voltam ahhoz, hogy úgy éljem az életem, ahogy szerettem volna.”
Csonka András múlt héten ünnepelte 56. születésnapját. Hogy mennyire nem érzi magát öregnek, hogy mit csinálna másképp és mi az a három szó, amit mindenkinek ki kellene tudni mondani, arról saját kanapáján ülve elmélkedett.
Nem tagadja, hogy vannak rossz tulajdonságai: a dolgok halogatása és a türelmetlenség. Szívesen változtatna rajtuk, ha lenne rá egy tökéletes recept. De nincs.
Viszont van három szó, amit ő éppen édesapja rossz példáján tanult meg kimondani. Ezek a „szeretlek”, „köszönöm” és a „bocsánat”. András szerint, aki ezeket ki tudja mondani az egy bátor, érzelmes ember, és aki ezt kimondja, abban minden megvan, amit ő fontosnak tart a másikban.
András életéből a mozifilm forgatás teljesen kimaradt, szerepálmai nincsenek. Inkább az a fontos számára, hogy mindig legyen munka és lehetőség.
„Nem mondhatjuk azt, hogy öregek vagyunk, ennyi volt. A kíváncsiságunk legyen meg és akkor mindig nyitottak leszünk az újra. Persze, ez a pozitív életszemlélet nem mindig könnyű, nekem sem. Nem sikerült úgy egyensúlyba hozni az életem, ahogy azt elképzeltem. Nyilván, a magánéletem ezt megsínylette. Sok mindent a szőnyeg alá söpörtem, és gyáva voltam ahhoz, hogy úgy éljem az életem, ahogy szerettem volna. A gyávaság abból adódik, hogy nem tartottam elég fontosnak azt, amiben hinnem kellett volna. Például, ha egy kapcsolatomról kiderült, hogy az nem fog működni, akkor azt nem úgy fejeztem be, ahogy illett volna, inkább elkoptam. Nem álltam oda karakánul. Nem hibáztathatok ezért senkit, csak magamat. Bátrabbnak kellett volna lennem, de még most sem vagyok az. Ennek ellenére hiszek abban, hogy mindenkinek van lelkitársa, és nem is csak egy. Lehet, hogy én nem tudok kellően kompromisszumot kötni? Igaz, megszoktam, hogy független vagyok a színházban és a magánéletben is” – mondta őszintén András.
Andrással, erről a beszélgetésről egy videó is készült. A teljes beszélgetés linkje itt.
Hozzászólás zárolva.