Palancsa Eszter sikertörténete
LOLLIPOP – olyan, mint otthon, csak jobb!
Dunakeszin van egy hely, ahová otthonról mindenki hazajár. Egy kétgyerekes anyuka találta ki és nyitotta meg a LOLLIPOP-ot, ami játszóházból néhány év alatt közösségi tér lett. Összetartó közösséggel, egymást támogató, segítő emberekkel, vidám foglalkozásokkal, rengeteg programmal. Mindennek a motorja Palancsa Eszter. ismerjétek meg Őt, érdemes! INTERJÚ
Hívom Esztert, épp kocsiban ül, nem halljuk jól egymást. Kér tíz percet, hogy visszahívjon. Meg sem lepődöm, állandóan történik vele valami….
„A hétvégén elutazunk, néhány dolgot még be kellett szereznem, de holnap még négy Halloween bulit rendezünk kicsiknek, és nekik gyűjtöm össze még a cuccokat, amik kellenek” – mondja egy szuszra Palancsa Eszter, amikor visszahív.
Eszter kétgyerekes anyuka, Dunakeszin él a családjával. A négy Halloween-partit persze nemcsak nekik, hanem a „nagycsaládjának” szervezi.
A fiam 10 éves múlt a nyáron, a kislányom pedig nyolc lesz decemberben. Amikor Soma megszületett én nagyon-nagyon egyedül voltam itt. Vidéki lányként egy idegen városban, 29 évesen egy újszülött kisbabával. Az anyukám, apukám vidéken, a férjem minden este 7 órakor ért haza. Róttam a köröket, és négyszáznegyvenötször néztem meg ugyanazokat a házakat a lakóparkban. Nem volt kihez szólnom, és nem volt kitől kérdeznem. Már Liza is megszületett, amikor eljutottunk egy baba-mama foglalkozásra. Olyan rossz élmény volt, hogy hazamentem, és mondtam a férjemnek, hogy na, jó, most jött el a pillanat, én megalapítom a saját zenés-mondókás foglalkozásomat. Mielőtt még meggondolhattam volna magam, fölhívtam egy ismerősünket, aki csinált egy szórólapot.
Gyorsan összeraktam a tematikát egy fél délelőtt alatt, kiszórtam ötszáz szórólapot, és elindítottam az első foglalkozást a nappalinkban kettő fővel. Hétről hétre egyre többen és többen jöttek. Már nem volt elég hetente egy foglalkozás. Kettő se, hanem lett belőle négy, már nem fértünk el a nappalinkban, hanem a garázsunkat kellett átalakítani. Kialakult egy közösség, ahol mindenki elmondhatta, hogy mi bántja, ahol nem voltak tabuk, egymást támogattuk, segítettük. Igény lett arra, hogy legyenek családi rendezvények, legyenek workshopok, amik az anyukáknak szólnak. A gyerekeim születése után négy évig voltam otthon, de ez abból állt, hogy elvittem a gyerekeket oviba, és mire hazaértem, akkor már az emberek álltak az ajtónkban. Kinőttük a házunkat.
Visszamehettél volna tanítani, hiszen eredetileg pedagógus végzettségű vagy. Miért nem azt az utat választottad?
Hozzászólás zárolva.