Radványi Dorottya a rekorder műsorvezető – „Állandóan az egyensúlyokat keresem”
Radványi Dorottya műsorvezető, szerkesztő negyven éve vezet különböző televíziós és rádióműsorokat. A Magyar Rádió Ifjúsági osztályán kezdett el dolgozni még a 70-es években, majd bemondóként lett országosan ismert. Négy évtized alatt sem veszített semmit a kíváncsiságából, a vitalitásából. Túl a 60-on persze nemcsak a munkáról, de a maximalizmusról, a csöndekről, a természetről, a zenéről és a terveiről is beszélgettünk.
Törekszem arra, hogy külsőleg is kihozzam magamból a maximumot. Szerencsés testalkatot örököltem ugyan, de rengeteget sportolok is. A mozgás nagyon fontos! Rendszeresen járok különböző csoportos „ugrálós” órákra, spinningre, nagyon sokat gyalogolok. Régen nordic walkingoztam is, de egy idő után zavart, hogy mindig beszélgetni kellett a csoporttagokkal. A munkám sajátossága, hogy nagyon sokat beszélek, és nagyon sokan beszélnek hozzám. Ezért mozgás közben én inkább magam szeretek lenni. Befelé fordulok. A feltöltődésben óriási szerepe van a csöndnek. Többek között ezért szeretek túrázni is. A természet mindent megad az embernek. Színeket, illatokat, csöndet, kihívásokat. A nagyapám volt az Orfűi tórendszer létrehozója, gyerekkoromban rengeteget voltam vele a Mecsekben. Számtalanszor végigjártuk a vidéket. Nekem a Mecsek, Pécs, Orfű, Abaliget a második otthonom.
Hosszú évek óta vegetáriánus vagy. Ez tudatos döntés volt?
Már gyerekkoromban sem szeretem a húst. A vasárnapi családi ebédeknél is csak nyammogtam, őrületbe kergettem anyámat, akkor még nem volt divat a vegetarianizmus. Amikor pedig már én dönthettem, akkor szépen lassan teljesen leszoktam a húsról. Már 25 éve vegetáriánus vagyok.
Tudom rólad, hogy nagy operarajongó vagy. Honnan ez a szenvedélyes vonzódás a műfaj iránt?
A szüleim otthon komolyzenét hallgattak, főként operákat. Én zenei általános iskolába jártam, énekeltem a kórusban, tanultam hangszeren játszani. Közben édesanyám az Operaházban dolgozott közönségszervezőként. Már gimnazista voltam, amikor statisztálni kezdtem az Operában. Minden operában szerepeltem, amit csak bemutattak. Ha véget ért az évad, nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon folytattam. Éveken át ment ez így. Kerestem egy kis pénzt és közben megismertem a teljes operairodalmat. Nagy kedvencem Jonas Kaufmann. Boldogan utazom külföldre is egy-egy előadására, ha tehetem. Külön öröm, hogy nekem is sikerült átplántálnom a zeneszeretetet a fiamba. Gyakran járunk együtt koncertekre. Sőt, Máté már kritikákat is ír.
A fiadnak nemrég gyermeke született, milyen nagymama vagy?
Remek! Imádat! Állandóan ott vagyok. Látod, megint itt az egyensúly: egy hete elvesztettem az édesapámat. Nagyon idős volt már, hosszú hónapokon át feküdt kórházban, én minden nap bejártam hozzá. De ahogy kijöttem a kórházból, már hívtam a menyemet, hogy indulok hozzájuk. Ott volt a nehézség, a szomorúság, a bánat, és én rohantam az örömért. Az unokám kilenc hónapos és elképesztő figura! Egy fogatlan mosoly, egész pontosan most már négy fogú mosoly, és én minden bajt elfelejtek!
Hozzászólás zárolva.