A Mellékhatás: halál – Interjú és részlet

A következő napon azonban az orvos újabb telefonhívást kapott. Forsyth fia telefonált. Azt mondta, hogy az apja szörnyen megváltozott. Bár korábban alig volt kórházban, mégis felvételét kérte a pszichiátriai klinikára. Egy hetet töltött Oahu, a szomszédos sziget orvosi központjában, ahol az orvosok továbbra is adták neki a Prozac^®-ot.

1993. március 3-án, a gyógyszer szedésének tizenharmadik napján Forsyth elhagyta a klinikát, és hazament. A férfi és a felesége azt tervezte, hogy a következő néhány napon a fiukkal bálnalesen fognak részt veenni. Mivel nem kerültek elő, Bill a szülői házhoz ment, ahol vérfürdő fogadta.

Éjszaka vagy a kora reggeli órákban az apja megölte az anyját vagy tizenöt késszúrással, majd egy fogazott konyhakést rögzített egy székhez, és felnyársalta vele magát.

Ez csupán egy a számtalan történet közül, de jellemző példa arra, hogy a fluoxetin és a többi új, depresszió elleni szer mit okozhat. A különlegesség ezúttal az, hogy teljesen normális és egészséges embereken lesz úrrá a gyilkossági őrület. Ez az, amivel nem tudok mit kezdeni. Ez okozza a rémálmaimat. Félelmetes, hogy a tudat milyen változásokon mehet keresztül, ilyen szörnyű tetteket okozva.

Hogyan változhat meg ilyen rövid idő alatt és drámaian valakinek az életszemlélete, hogy elhatárolja magát mindattól, amit valaha fontosnak tartott? Hogyan fordulhat elő, hogy az emberi kapcsolatok és a legegyszerűbb érzések oly hirtelen megváltozzanak?

És miért akar valaki ebből pénzt csinálni? Én nem vagyok a pénzszerzés ellensége. De ilyen áron?

Amikor David Healy vizsgálni kezdte Forsyth esetét, minden világossá vált számára. Forsythnak semmilyen pszichiátriai kórelőzménye nem volt. Öngyilkossági késztetései sem voltak. Ami vele és a feleségével történt az utolsó éjszaka, teljesen ellentétben állt a jellemével. Senki sem láthatta előre, és senki sem értette. Healy egyre inkább meggyőződött arról, hogy a Prozac^® idézte elő Forsyth gyilkosságát, majd öngyilkosságát.