A mexikói machó
Ám Mexikóban e szimbólumrendszer kiegészül, sőt alárendelődik egy fontosabb tényezőnek. Az ülő figura ugyanis férfi. A machó, akinek joga van lerészegedni. Ő a pulque, a mezcal, a tequila nagybani fogyasztója. A nemzeti érzést is erősíti a látvány: Mexikó hírvivője a világban.
A zene hozzátartozik a kocsmai hangulathoz. Ha áll is valamelyik sarokban a pénzbedobásra érzékeny gépi d. j., a rocola, a hangulatot igazán a gitárjával kezében dalokat kínáló kocsmai vándorzenész hozza meg. Ha disszonánsan énekel, két-három nóta után mennie kell új kocsma felé, ha azonban gyakorlott, szép hangú, gazdag repertoárral rendelkező zenész kínálja művészetét, akkor nemigen engedik el záróra előtt.
A mexikói csak örömében és bánatában iszik. Búskomorságát italba folytja, a dalokkal a szívét tépő bút hessegeti el.
Nem maradhat ki a sorból a mariachi intézménye, Mexikó folklórjának e gyöngyszeme. A zenekar héttagú: három trombitás, három gitáros és egy nagybőgős az alap, ez a szám több tucatnyira is növelhető. A mariachizenész a mexikói kultúra minden jellegzetességét magán hordozza. Öltözete a charro, a lovasbemutatók díszegyenruháját viseli. Ez a pasztell színű posztó flipperekkel, sujtásokkal, fémkorongokkal kivert nadrág és mellény, színes csokornyakkendő, széles karimájú hímzett sombrero együttese. A díszes ruha mellett kötelező a nagy elődök – Javier Solís, Jorge Negrete, Vicente Fernández – teljes repertoárjának ismerete. A mariachi zenekar nem tér be a köznép kocsmájába. Ott nem tudnák megfizetni a nótánkénti 10-20 dollárnyi pesót. A mariachi muzsikus ezért a társas összejöveteleket keresi, meg a jó nevű vendéglőket. A mexikóvárosi Garibaldi téren a turistabuszok utasai a megmondhatói, hogy érkezés után azonnal megkezdődik az alku az árról, hogy aztán a mindkét fél számára elfogadható összeg megjelölése után a turisták a mariachi díszkíséretével bevonuljanak egy folklór jellegű italozásra és evésre specializálódott műintézménybe, ahol egész este a fogadott zenészek szolgáltatják a mexikói lélekből fakadó zenét.
A nők a partvidéki kocsmákban jelennek meg, igaz, csak felszolgálói minőségben. Mexikóban nekik, ha nem is tilos, de nem ildomos kocsmázni. Csak a társadalmi ranglétra legalján elhelyezkedők és az alkoholisták hánynak fittyet ennek a kimondatlan szabálynak. A kocsma ugyanis a szabadszájúság, az ugratás, a hősködés színtere. Márpedig egy macho igencsak nehezen viselné el a fehérnép jelenlétét. Merthogy a macho az idegen nővel szemben udvariasságra, majdhogynem lovagiasságra van kötelezve. A nő ezért zavaró tényező a mexikói kocsmában.
Hozzászólás zárolva.