Akkor most hogyan legyünk boldogok?

Szerintem az a boldogság, ha jól érezzük magunkat, ha elégedettek vagyunk, ha lelkünkben nyugalom, harmónia és jóakarat van. Az a baj, hogy elégedetlenek vagyunk, mert másokhoz viszonyítjuk magunkat, és a tárgyi gazdagságtól, pénztől reméljük a jó érzést. "Majd akkor leszek boldog, ha nagyobb autóm lesz, több millió a bankszámlán, és szép kertes családi házban élhetek", vagy majd a Bahamákon. Ez hamis hit! Mi van akkor, ha soha nem jön össze a vágyott nagyobb, több dolog? Nincs majd, hanem csak MOST van! Legyünk mindennap boldogok, örüljünk az új napnak, a lehetőségeknek, az életnek, az egészségünknek, a szeretteinknek, a virágoknak, a falatnak, a napsütésnek. Legyünk elégedettek azzal, ami van, ami jutott, ne álomvilágban éljünk. Ez persze ne zárja ki a motivációt arra vonatkozóan, hogy többet érjünk el. De ne ez legyen a boldogságunk mércéje. Egy kedves kubai barátom, Cronio Perez eljött Magyarországra, hogy pszichológiát tanuljon. S döbbenten vette észre, hogy a magyarok nem vidámak, nem boldogok, zártak és idegesek. Úgy döntött hát, hogy létrehozza az Optimista Magyarország Mozgalmat, életre hívta az Optimista Klubot. Ő mesélte, hogy Bogotában, ahol ő felnőtt, szegénység van, terrorveszély, az életszínvonal messze alatta marad a miénknek, és mégis boldogok az emberek. Mosolyognak, zenélnek, énekelnek, és a család együtt van. Az élet sajnos hamar elszólította közülünk, de amit megalkotott, az örökre megmarad. "Az optimizmus a lélek motorja, a mosoly az élet gyújtólángja"– így hangzik az optimisták jelmondata. A pozitív hozzáállás átsegíti az embereket a nehéz helyzeteken, segít megőriz a testi-lelki egészséget.

"Szegény vagyok, de a lelkem gazdag" – mondta nekem egyszer egy bölcs asszony. Szerintem így kell élni, így észrevesszük a környezetünk szépségeit, tudunk örülni egy jó szónak, s a belőlünk áradó boldogság és jó érzéssel másokon is segíthetünk.