Akkor most hogyan legyünk boldogok?
Kétféle ember van, aki gondolkodik az életén, és aki nem. A többség felteszi magának a kérdést, és választ is gyárt rá, hogy mi értelme van az életének, milyen célja is vannak, mi a fontos számára ebben a rövid földi életben.
Ne felejtsük el, hogy dolgunk van a földön. Nem véletlenül születtünk meg. Az a pillanat, mikor több millió hímivarsejt közül egy elérte a petesejtet, s megtermékenyítette, nem véletlenül történt. Az életben nincsenek véletlenek. Gondolataink által teremtjük a körülöttünk lévő valóságot. Ha valaki rosszra gondol, akkor az be is következik. Ha valaki nem szenvedésnek, személyes sérelemnek tekinti a vele történteket, mögé néz, s megfogalmazza, miért zajlott ez le az ő életében, akkor képes lesz cselekvőképesen, produktívan reagálni. "Soha nem adom fel" – mondja a béka a gólya szájában…
A filozófiám alapja egy fabula: két béka beleesik a tejes köcsögbe. Tanakodnak, mi tévők legyenek, az egyik azt mondja: "semmi esélyünk, adjuk fel!", mire a másik: "ne adjuk fel, kapálózzunk, hátha a tejből túró lesz". Ha valaki nehéz körülmények közé született, ha az élete nem olyan, mint amilyennek szeretné, ne adja fel. A tejből lehet túró, mely alapot adhat a kiugrásra. Merjünk álmodni! Gondoljunk az ismert sikeres emberekre, mások is kezdték már nagyon lentről. Ha reális az elképzelésünk, akkor valóra válhat, persze ezért tenni is kell. "Amit az ember képes kigondolni, amiben képes hinni, azt képes elérni."
Bízz önmagadban, higgyél abban, hogy boldog lehetsz, hogy neked is sikerülhet. Senki sincs rosszra predesztinálva. Mindenkinek történnek az életében rosszak, de minden rossz után jön valami jó. Az éjt nappal követi, a nyarat, ősz, mert egy örök körforgásban élünk. És a folyó tudja, merre folyik…
Sokan valaki mástól várják a boldogságot. Ha egyedül vannak, szenvednek és társra vágynak. Természetesen társas lények vagyunk, de nem valaki más tesz bennünket boldoggá, azt az érzést mi alkotjuk meg magunkban, csak kell hozzá valaki, aki generálja, tápanyagot ad hozzá. Nehéz meghatározni, ki az, akivel jó, aki az igazi a számunkra.. A legcsúnyább embert is láthatjuk szépnek, ha szeretjük. S ki az, akit szeretni tudunk? Nem is kell ezekre magyarázatokat adni, ott benn van egy kis szerv, mely ezt intézi, és adja nekünk a jeleket. Néha megcsal bennünket, de annak is van oka. Számomra az a fontos, ha egymásra nézünk, tudjam, hogy szeret, hogy fontos vagyok neki, hogy számíthatok rá, hogy a legszebbnek lát, s boldog velem. Én ugyanezt tudjam neki nyújtani. Szeressem annyira, hogy a fél vesémet is oda adjam neki, ha szüksége lenne rá. Mert ha ezt érzem, érezzük, akkor megtapasztalhatjuk, mi a földi boldogság.
Hozzászólás zárolva.