Az anyaság: a gyerekágy II.rész
A nőben, ahogy egyre inkább megerősödik az anyasága, egyre biztonságosabban mozog az addig ismeretlen terepen egyre inkább felmerülnek kétségek is: „mi lesz velem?”, …
És mint tudjuk, a felfedezés a legizgalmasabb, de egyben a legfárasztóbb tevékenység, hiszen a felfedezés bár kifelé irányul, befelé, önmagunkról is szól.
Ez a kettős teher, az élmény megoszthatatlanság és önmagunk felfedezése, személyiségünk visszavonhatatlan megváltozása egyre inkább az anyaságban való önkiteljesedés élményét erősíti meg. Ez egyben vonzó is, és félelmetes is, mert…
Az anya-szerep, a feleség-szerep és egyéb szerepek átmeneti diszharmóniája
A nőben, ahogy egyre inkább megerősödik az anyasága, egyre biztonságosabban mozog az addig ismeretlen terepen egyre inkább felmerülnek kétségek is: „mi lesz velem?”, „nem létezik, hogy ezentúl az életemet az töltse ki, hogy mennyit szopott, evett a gyermek, milyen állagú és minőségű a kakija, alszik-e és mit tud már? Mi lesz a nőiséggel, a férfi-nő kapcsolattal? Mi lesz az eltervezett továbbképzési, fejlődési szándékokkal?”
Miközben a kétségek mellett nő az anyai biztonságigény. A kezdeti tanácskérési, segítségkérési igény helyét az az érzés kezdi kitölteni, hogy „ne szóljanak mások bele abba, hogy mit csinálok”, „ne akarjanak dirigálni”.
Mindezek a biztonság, beszűkülés és önállóság érzéshullámzások egyidejűleg jelzik, hogy megjelent a kompetens anya. (Kompetencia – belső késztetésből hozzáértő és fejlődni kívánó -motívum kiélése, a kompetensnek lenni valamiben az egyik legvonzóbb érzés, melyre egész életünkben vágyunk, de sajnos gyakran megelégszünk a hozzáértő szinttel és elfelejtjük a folyamatos fejlődés igényét.) Szerencsére a gyermek elég hosszú ideig az anyai kompetenciaérzést a folyamatos fejlődés igényével gazdagítja. Nehéz ebben a kapcsolatban azt mondani, hogy „ismerlek már, mint a tenyeremet”, míg más kapcsolatainkban pont erre a hamis biztonságra törekszünk.
Nem véletlen, hogy a legtöbb nő az anyaság kezdeti szakaszában önértékelését elsősorban ebben a szerepében való beválásában keresi és találja meg. Az átmeneti szerepeltolódás az anya-szerep irányába és a szerepdiszharmónia mondhatni helyénvaló, természetes.
A középső gyermekágy „nagy csapdái”
A nők egy része a gyermek anya iránti igényét azonosítja a gyermek éhségének kielégítésével, az anyatejes táplálással. Az anya szinte beszűkülten csak arra tud gondolni, hogy „van-e elég teje”, „eleget szopott-e” a gyermeke.
Hozzászólás zárolva.