Az anyaság: a gyerekágy II.rész

Minden sírást éhségsírásnak fogva fel (indok lehet erre az un. igény szerinti táplálás), azonnali megoldást az anyamell felkínálásával próbál megoldani. Természetes, hogy a gyermek nem tud annyit szopni, mint ahányszor az anya bizonytalanná válik abban, hogy vajon gyermekének mire van szüksége. A gyermek eleinte megzavarodik, nem érti, játék, anya arcában, hangjában való gyönyörködés helyett miért emlőt kap. Ráadásul az anya közben szorong, hogy jó anya-e, mert az anyaságot, a jó anya-gyermek kapcsolatot a tápláló anyamellel azonosítja, holott. Az anya csak részben tápláló, másrészt biztonságot jelenet a gyermekben feszülő felfedező kedvhez. Már a pár hónapos csecsemőben mérhetetlen kíváncsiság, felfedező kedv és érzelmi élmény kielégülésének a követelőzése feszül. Ha mindezen összetett érzelmi szükségletek anya általi kielégítése helyett elsősorban enni kap, először ösztönösen tiltakozik, majd belenyugszik, hogy szinte minden érzelmi igény, feszültéség levezetése helyett az evés az egyetlen „vigasz”.

Ez a szokás később rögzülve, előbb a „jaj, de jó étvágyú ez a gyerek”, majd „a de szereti ez a gyerek a hasát, mint…(és itt következik, hogy kire hasonlít ebben a szokásában)”, végül „mit csináljunk, mert már mozogni sem tud, olyan kövér, de nem éheztethetem szegénykét…” drámaiságban csúcsosodhat ki.

A férfi-nő kapcsolatban az anyaságával elfoglalt nő természetesen kevésbé biztonságosan mozog. A hat hét letelte után úgy izgul az első szexuális együttléttől, mintha a szüzességét veszítené el, immár másodszor. Ez nem meglepő, nem is szokott problémát jelenteni két egymást szerető emberpár között.

Akkor jelentkez(het) probléma, ha a nő az anyaság primátusát saját testi szintjével behelyettesítve magyarázza, vagy férjére „vetíti” (pl. „nem is tetszhetek, mert megváltozott a testem”, „kövér vagyok” stb.). Átmenetileg nyilván megváltozott testileg, hormonálisan is, hiszen szoptat. (A szexuális késztetés, az orgazmus készség hormonháztartásbeli összetevőiről már előző cikkekben írtunk.)