Az anyaság: a gyermekágy III. rész
Az anyába olvadó csecsemő szinte percek alatt válik kisgyermekké. Egyre jobban megjelenik a saját akarata és az önállóság iránti igénye. Már képes dühöngeni, ha valami, amit akar nem sikerül. Felfedezni akarja a világot.
A kisded egyre jobban a világ felé fordul. Felfedezi apját, belé csimpaszkodik, fel akar rá mászni. Apja erejében bízva sikkangatva kéri, hogy dobálja, dögönyözze már egy kicsit. Valljuk be ezt a „pálfordulást” fájdalom, féltékenység nélkül még nézni is lehetetlen, holott. Holott pont arra vágyott minden nő, hogy a gyereknek legyen jó apja is. És hiába a szándék. Megjelenik a fájdalmas féltékenység, alig lehet megállni kétértelmű, vagy nyílt szemrehányó megjegyzések nélkül. „Én gürcölök vele egész nap, Te csak learatod a gyerek szeretetét”. Ilyen és hasonló megjegyzések és utána a bűntudat, „mit csinálok?” „megőrültem…?”. Száz szónak is egy a vége, az anya egyre inkább azt érzi, hogy a gyermekének már nem csak őrá van szüksége. Kellene valamit kezdeni, leginkább önmagával.
A gyermek fejlődésével az anya is változik
Az anyaság folyamatában nagy változás a menstruáció megjelenése. Sok kisbaba nem szereti ilyen szakaszban az anyatej ízét, önmagát elválasztja. Mások tovább szoptatnak, és az anyatejes táplálás mellé kap a kisbaba egyre több, és változatos ennivalót. Nagy és új gond jelenik meg: mit ehet a kisbaba. Főzőcske, vagy gyermekétel? Plusz gond az etetés. Vannak ételek, melyek hiába „alkalmasak”, a gyerek nem szereti. Forgatja a szájában, gyűjtögeti, majd alkalmasint egy adagban kiköpi. Olyan az etetőszék környéke, mint egy kismalac ólja. A problémát tovább fokozza a gyermek önálló evésigénye. Nem engedi magát etetni. Ő akar, sőt kolbászt akar, azaz nem gyerekpapit, azt amit anyja és apja eszik (általában nem lesz ezektől a falatoktól semmi baja).
Sok anya – helyesen – megtartja az esti lefektetéshez a napi egyszeri szoptatást, melynek már egyértelműen nem étkezési, hanem egymásra hangolódó, érzelmi elcsitulás, intimitás értéke van.
Az anya egyre inkább érzi, hogy gyermekének rajta kívül szüksége van másra, másokra: apára, nagyszülőkre, más gyerekekre. Egyszóval emberekre. Társas lény, akármilyen picike. Ha napokig együtt vannak bezárva, nem kielégítő egyik fél számára sem, mert az anya egymaga nem elégítheti ki gyermeke ember szükségletét, és viszont. A kisbaba már imádja a vendégeket, élvezi, ha vendégségbe mennek, délután, majd este is ott aludni, pláne, ha az alvási rituálét (párna, baba, illatok) megkapja. Ilyen helyzetekben produkálja magát.
Hozzászólás zárolva.